Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

Az iratokat a többi ügyosztályhoz hasonlóan kútfő-tételes irattári rendszerben helyezték el. Segédleteik 1790—1812-ig mutatóval és számsorral ellátott lajstromkönyvek, 1813—1847-ig számsorral ellátott mutatókönyvek. Ezek szerkezete olyan mint a többi ügyosztálynál. (L. az 1790 utáni ügyosztályok elé írt bevezetőt.) Az 1847-es kötet tartalmazza a temesi kamarai adminisztráció és a Kamara (idegen) számmutatóját. Az iratok 1806-tól kezdve selejtezettek. A selejtezést a lajstrom- és mutatókönyvek számsorlapjain feltüntették. E 74. CASSALIA (Pénztári osztály) 1790-1849 190 csomó, 97 kötet 1. a) Tanácsülési jegyzőkönyvek (Protocolla cassalia) 17901804 17 kötet b) Véleményívek (Protocolla cassalia) 17901795 17 kötet 2. Iratok (Cassalia) 17901847 190 csomó 3. Lajstromkönyvek mutatóval és számsorral (Cassalia) 1790-1821 32 kötet Mutatók számsorral (Index in cassalibus) 1822-1847 30 kötet 4. Mutató a pénztári ügyosztályban levő horvát ügyekhez (Index Croaticorum actorum in departamento cassali) 1841— -1849 1 kötet Azok a nagyszabású reformok, amelyekkel II. József az országos pénztári szervezetet átalakította, lényegesen megnövelték a Kamarával egyesített Helytartótanácsnál a pénztári ügyosztály hatáskörét. (L. a „Cassalia 1885—1790" iratállag ismertetését.) II. József rendszerének bukása után ezeket a pénzügy igazgatási reformokat is túlnyomórészt megszüntették. Ez természetesen komoly változásokat idézett elő az 1790 után visszaállított Kamara pénztári ügyosztályának a teendőiben is. A József-kori pénztári szervezet lebontása 1790 márciusában a tíz közigazgatási kerületben felállított kerületi pénztárak feloszlatásával indult meg. Ennek folytán a kerületi hadipénztárakat — elkülönítve azokat a kamarai pénztáraktól — újból katonai fennhatóság alá helyezték. A megyei és városi házi- és hadiadópénztárak visszakapták 1786 előtti önállóságukat, megszűntek az országos pénztári szervezet (azaz a kerületi pénztárak) fiókjai lenni. Ezzel a hadiadó és a megyei, városi háztartás pénzügyei elváltak a kamarai pénzügyigazgatástól. Az alapítványi pénzek kezelését, amelyet II. József alatt a pénztári ügyosztály irányított, 1793-ban a Helytartótanácsnak adtak át, ahol is e pénzek kezelésére külön alapítványi és konviktusi pénztárt állítottak fel. Még 1790-ben elkülönítették az ország (országgyűlés) pénztárát (cassa regni) a kamarai főpénztártól. A Magyar Kamarát különösen az alapítványi pénzek kezelésével kapcsolatos hatáskörének elvesztése érintette súlyosan, mert 1785 előtt az alapítványi pénzek kezelése