Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

vonatkozásban — amint azt a József-kori iratanyag ismertetésénél kiemeltük — más ügyosztályok ellenőrizték.) Az 1790 utáni „Banatica" ügyosztály hatásköre tehát nagyjából azonos a József-kori hasonló nevű ügyosztály hatáskörével. Az ügyosztály munkájában természetesen — az egyes feladatcsoportokon belül — a történeti fejlődés hozott változásokat. Az ügyosztálynak a kamarai adminisztráció szervezeti, személyzeti ügyeivel kapcsolatos munkája általában a régi maradt. Hozzá tartozott tehát az egész bánsági kamarai hivatali apparátus munkájának irányítása, ellenőrzése (a só- és harmincadhivataloknál csak bizonyos fokú ellenőrzés), a személyzeti ügyek (alkalmazás, fizetés, nyugdíj, hagyatéki ügyek, fizetésből levonandó taksák, kauciók, napidíjak stb.) intézése, az ügyvitel szabályozása. A személyzethez kell sorolnunk az adminisztráció hivatalainak (az adminisztrátor hivatala, pénztár, számvevőség, építési hivatal, egyéb hivatalok) alkalmazottain kívül az uradalmak alkalmazottait, papokat, tanítókat, egészségügyi alkalmazottakat (veszteglőintézetek személyzetét) is. A kincstári uradalmak gazdálkodásának irányítása és ellenőrzése továbbra is sok feladatot rótt az ügyosztályra. Folyamatos munka volt a gazdálkodás, a jövedelmek behajtásának, a jövedelmek felhasználásának, a különféle uradalmi haszonvételek (kisebb királyi haszonvételek) bérbeadásának ellenőrzése. Az ügyosztály a birtokok eladományozásának, bérbeadásának, cseréjének, becslésének és összeírásának ügyeivel is foglalkozott, bár ezeknek az ügyeknek az irányítását külön ügyosztály (Collatio bonorum) intézte. Az uradalmi gazdálkodásnál továbbra is figyelmet érdemelnek azok a törekvések, amelyek a mezőgazdaság fejlesztésére, kultúrnövények, ipari növények meghonosítására irányultak. A Kamara 1790 után is nagy erőfeszítéseket tett a rizstermelés fejlesztése érdekében, a Bánságban több uradalomban rizstelepeket létesítettek külön rizstermelő szakszemélyzettel. A dohánytermelésre is nagy gondot fordítottak, a XIX. század I. felében kincstári dohányültetvény esek telepítésével a dohánytermelést ezen a vidéken erősen fellendítették. A selyemhernyó-tenyésztés, a len- és kendertermesztés kiszélesítése, terjesztése, a méztermelés propagálása, 1800 után az olajfaültetés meghonosítása, az indigótermelés, a gyapottermelés terjesztése mind arról tanúskodnak, hogy a Kamara a mezőgazdasági meliorációkkal továbbra is elsősorban a Bánság birtokain próbálkozott. Az 1840-es években a Kamara a váltógazdálkodás meghonosítására is felhívta az uradalmak figyelmét. Az állattenyésztés terén elsősorban a juh- és lótenyésztés fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket kell megemlíteni. Az erdőgazdálkodás is gyakran foglalkoztatta a Kamara közegeit. Az ügyosztály tevékenysége az uradalmakkal kapcsolatban az ipar és a bányászat területére is kiterjedt. Az iratanyag elsősorban a selyemgyártásra, a posztókészítésre, a faszénégetésre, faiparra, aranymosásra, a fazekas- és porcelániparra (agyagbányák), a kőbányászatra nyújt értékes adatokat. Külön ki kell emelni a krassói vasbányákra (bogsáni vaszúzó) és a szénbányákra (Gerlistye, Domány, Agadics) vonatkozó iratokat. A bányákra az 1820-as évektől kezdve az ügyosztály anyagában egyre több utalás található. A kőszénbányák feltárásában 1840 után a Dunagőzhajózási Társaságnak is szerepe van. Meg kell említeni az adminisztráció területén lévő melegfürdőkkel kapcsolatos iratanyagot is (Mehádia, Buziás).