Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

BEVEZETÉS A Magyar Kamaránál már az 1772. évi reform óta ügyosztályok szerint vezették a tanácsülési jegyzőkönyveket. A Kamarának a Helytartótanácsba való olvasztása tehát ilyen téren nem hozott újat a kamarai regisztratúra számára. Megváltozott ezzel szemben — amint erre a bevezetésben is rámutattunk — a tanácsülési jegyzőkönyvek belső szerkezete, amennyiben ennél a kamarai vonatkozású ügyosztályok is a Helytartótanácsnál 1783-ban bevezetett rendszert vették át. A változás lényeges eleme az is, hogy a tanácsi jegyzőkönyvekben — a helytartótanácsi rendszer szerint — a tételek iktatószámok szerint következnek egymás után. Minden ügyosztály jegyzőkönyvi köteteiben egymást váltják a sessionalis és a currens ügyek jegyzőkönyvei. Az egyes jegyzőkönyvek megadják a tanácsülés évi sorszámát, a tanácsülés keltét, az előadó tanácsosnak vagy helyettesének nevét, esetleg az ülésen résztvevők nevét, az ügyosztály megjelölését, majd iktatószámok sorrendjében balhasábon az iratok tárgyi kivonatát és jobbhasábon a tanácsülési döntést, illetve a currens jegyzőkönyveknél jobbhasábon az elintézést. Egyes ügyosztályoknál megmaradtak a tanácsülési jegyzőkönyvek fogalmazványi példányai, azaz az előadó tanácsosoknak a tanácsüléseken változtatással vagy anélkül jóváhagyott véleményívei, amelyekről a tanácsülési jegyzőkönyvek tisztázati példányait másolták le. Általában minden ügyről külön ívet (lapot) készítettek. Az íven az iktatószám, az irat kivonata, a tanácsi döntés és az előadó aláírása található. Az egyes íveket iktatószámok sorrendjében évenként kötetekbe kötötték. Az ügyiratok elhelyezésénél a kútfő-tételes irattári rendszert a Magyar Kamara ügyosztályainak zöménél már 1783-ban bevezették. Ez a rendszer teljesen azonos a Helytartótanácsnál 1783-ban bevezetett irattári rendszerrel. Az egyesítés után minden kamarai vonatkozású ügyosztálynál kútfő-tételes rendszerre tértek át. Általában egyegy tárgykörbe eső iratok külön kútfőkbe (Quelle, Fons) kerültek. A kútfőket minden ügyosztályon belül évenként 1-től kezdődő sorszámokkal (numerus) látták el. Az egyes kútfőkön belül az iratokat 1-től kezdődő tételszámok (positio, Satz) szerint helyezték el, mégpedig az iratok keletkezésének (a beérkezésnek, illetve a fogalmazvány kiadásának) időrendjében. Egy tétel alatt általában egy irat található, több esetben a beérkezett iratot és a fogalmazványt egy tételszámmal látták el. A kamarai ügyosztályok kútfői közül meglehetősen kevés az olyan kútfő, amely nagyobb tárgykörre vonatkozó iratokat foglal magába. A kútfők zömben egyedi ügyeket tartalmaznak, tulajdonképpen nagyobb terjedelmű ügyiratoknak minősülnek. Az ügyosztályi iratokat évek szerint külön kezelték. Ettől eltérés csak 1785—86-ban van. Az 1785. szeptember 7-től, az egyesített hatóság működésétől kezdődően kelet-