Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

sokat (rationes, libri perceptionis atque erogationis) állított össze, amelyeket először a Kamara számvevősége és tanácsa ellenőrzött. A számadásokat ezután a mellékletekkel együtt az udvarhoz küldték felülvizsgálatra és jóváhagyásra. Egyes években azt is megkívánták a pénztárostól, hogy havi vagy heti pénztári kimutatásokat állítson össze a kamarai tanács számára. A pénztári ellenőr a bevételekről és kiadásokról — amint említettük — külön naplót vezetett. Negyedévenként ő is pénztári kimutatásokat állított össze. Külön könyvbe másolta a pénztári nyugtákat. A kamarai pénztár ügyvitele folytán keletkezett iratok, elsősorban a számadási kimutatások és a számadáskönyvek — a szükséges ellenőrzés és jóváhagyás után — többnyire a számvevőség irattárába (levéltárába) kerültek. A Kamara pénztára 1670-ig maga kezelte a rendes és rendkívüli bevételeket. Az utóbbiakhoz tartozott pl. a katonaság eltartására fizetett hadiadó (dica, subsidium) és a félharmincad is. Az 1670-es években az országot megszálló császári katonaság ellátása céljából a Kamarán belül külön hadipénztárt (perceptoratus bellicus) szerveztek pénztárossal (perceptor et solutor bellicus), ellenőrrel és egy írnokkal. Ez a pénztár a régi kamarai pénztárhoz hasonlóan működött. A hadipénztárba folytak be a hadiadó — amelyet akkor repartitio-nak vagy portio-nak neveztek —, a fogyasztási adó (accisa), ezenkívül a végvárak tartására szedett félharmincad, továbbá az elkobzott javakból keletkezett fiskális birtokok bevételei is. A hadipénztárt különálló, ún. német számvevőség ellenőrizte. A számvevőhivatal A Magyar Kamara legfontosabb segédhivatala a gazdálkodás és pénzkezelés, a pénztári számadások ellenőrzését végző számvevőhivatal (officina rationaria) volt. A számvevőhivatal élén a számadásmester (rationum magister) állott, aki XVI. század első felében legfeljebb egy-egy írnokkal végezte teendőit, 1553-ban azonban már egy segéd (adjunctus, coadjutor) és 2 írnok található mellette. A XVII. század első felében rendszerint 2 segéd (coadjutor) dolgozott kisegítőként a számadásmesfer mellett. A coadjutorok egyike mindig a vezető helyettese volt. A helyettesi teendők ellátására 1660 után alszámadásmestert (vice rationum magister) neveztek ki, 2 coadjutor és kb. 5—6 irodai alkalmazott látta el ebben az időben a számvevőségi munkát. Az irodai tisztviselők részben írásbeli teendőket végző irodai jegyzők (jurati notarii officináé rationariae) voltak, részben mint számtisztek (officinistae) a számadások ellenőrzésében segédkeztek. A számvevőhivatal munkája a XVI. századtól a XVII. századig nem sokat módosult: az 1565. és 1660. évi hivatali utasítás majdnem ugyanazokat az előírásokat tartalmazza, ezek a gyakorlatba is átmentek. A számadásmester, aki aláírta a pénztáros nyugtáit, amelyeket az, a jövedelembeszolgáltatások ellenében adott a vidéki kamarai tisztviselőknek, e nyugták segítségével külön feljegyzést vezetett (liber assignationum) a Kamara pénzbevételeiről. Ezt felhasználta legfontosabb munkájánál, a pénztáros és az ellenőr negyedévi pénztári kimutatásainak (extractus) és a kamarai pénztár évi számadásainak ellenőrzésénél. A számvevőhivatal ellenőrizte a vidéki kamarai tisztviselők (harmincadosok, kama-