Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

tani adniinisztráció ügyeinek az intézésére 1774-ben külön departamentumot létesítettek. A „szepesi 16 város" kerületének jellegzetes szervezete volt. A kerület élén az adminisztrátor állott, aki a kincstári gazdálkodás ügyeiben a Magyar Kamarától, közigazgatási, bíráskodási és tartományi biztossági ügyekben pedig a Helytartótanácstól függött. Az adminisztrátor, egyébként kamarai tisztviselő, kamarai tanácsos látta el a kerületben az alispáni tisztséget. Az adminisztrátor helyettese a (szepesi) gróf volt. Az adminisztrátorból, a grófból és a városok által kiküldött három ülnökből állott az adminisztráció tanácsa. A városok bíráskodási fellebbviteli fóruma, a grófi ítélőszék ülnökeit szintén a városok maguk választották, mégpedig a tanácsi ülnökökkel együtt tisztújításon. A kerületnek egyébként közös jegyzője és közös pénztárosa (provinciális perceptor) volt (Scep. XVI. opp. 1774 okt. No. 513., dec. No. 568.). Az admmisztráció megszervezését a Kamara a Helytartótanáccsal együtt végezte el. Az ügyosztály iratanyagának zömét 1774-ben e szervezési ügyek teszik ki. A Magyar Kamarára természetesen elsősorban a kincstári gazdálkodás ügyei tartoztak. Megállapították a városok kincstári (földesúri) szolgáltatásait, a kincstárnak járó pénzösszeget, cenzust, kilencedet, szabályozták a városok kiváltságait, a városi magisztrátusok szervezetét. A városoktól, illetve az uradalmakból eredő jövedelmeket a kerületi kamarai pénztárba kellett befizetni, a hadiadót külön hadikasszába. A kamarai pénztárt a Kamara, a hadiadópénztárt a Helytartótanács ellenőrizte. A kamarai adminisztrátor a Helytartótanáccsal a Kamarán keresztül érintkezett, az erre vonatkozó iratok az ügyosztály anyagában találhatók. Több éven keresztül foglalkoztatta az ügyosztályt a lengyel fennhatósággal kapcsolatos ügyek felszámolása, így a lengyel staroszta kielégítése, a régi kiváltságok megszüntetése. A kamarai adrninisztráció szervezeti ügyei mellett a ügyosztály főképp a 16 város igazgatási, gazdasági ügyeivel volt elfoglalva. Az iratanyag tehát részletes adatokat nyújt a városok szervezetének alakulására, a városi tanács viszályaira, a céhügyekre, a városok bormérésére, iparára, kereskedelmére, a városok egyházi ügyeire. Az ügyosztály ellenőrizte a 16 város jegyzőkönyveit és számadásait. A városoknak egyébként elég fejlett önkormányzamk, tanácsuk, külső tanácsuk volt, a városi tisztviselőket házi pénztárukból fizették. A lublói és a podolíni uradalmak esetében általában a kincstári uradalmaknál szokásos ügyek intézését kellett ellátni. Az ügyosztály foglalkozott tehát az uradalmak személyzetének, gazdálkodásának, építkezéseinek ügyeivel, a jobbágyok vitás ügyeivel, úriszéki perekkel, az úrbérrendezés kérdéseivel, a kegyúri joggal kapcsolatos ügyekkel stb. Gazdasági szempontból elsősorban a bányászatra vonatkozó adatok értékesek. A területen a rézbányászatnak volt a legnagyobb jelentősége (Igló, Szepesolaszi, Szepesváralja), a lublói és podolíni uradalmakban sót is bányásztak. Jelentős volt ezen a vidéken a kovakőbányászat is. Leibitz városában kénesfürdőt létesítettek. Részletes adatokat találunk az ügyosztály anyagában a szepességi lentermelésre és vászoniparra, az erdőgazdálkodásra és a fafeldolgozásra (iglói papírmalom). A kerületre vonatkozó sógazdálkodási és harmincadügyeket nem itt, hanem a megfelelő ügyosztályoknál kell keresni.