Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

egyes ügyekre vonatkozó tanácsülési határozatok alapján végezte el. A fogalmazványokat az elnök ellenőrizte, a fontosabb ügyekről készülteket fel kellett a tanácsülésen olvasni. A titkárra nemcsak a hivatali levelezésben adódó fogalmazás munkája hárult. O készítette el a Kamara által kiadott utasítások, szabályzatok tervezeteit, esetleg a király által aláírt jogbiztosító iratok (birtokátírások, szerződések, zálogokmányok, adósságlevelek stb.) fogalmazványait is. O gondoskodott a letisztázott okmányok aláíratásáról, lepecsételéséről, sőt egyes iratokat, okmányokat is aláírt. A XVI. század második felétől, mivel a titkár munkája a kiszállásokkal, birtokösszeírásokkal megszaporodott, általában két titkári állással találkozhatunk a Kamaránál. Már a XVI. században a titkárok mellett többször altifkár is működött. Az altitkár segített a titkároknak, főleg az iratok kiadása körül volt munkája. A titkár, illetve az egyik titkár irányította a kamarai iroda munkáját, és ellenőrizte a Kamara irattárát is. A Magyar Kamara szervezeti egységei a tanács és a segédhivatalok (iroda, irattár, pénztár, számvevőhivatal) voltak. A titkár, illetve a titkárok tevékenysége a tanács testületi jellegű munkája és az iroda munkája közé ékelődött. A titkár mint véleményező, jegyzőkönyvvezető részt vett a tanácsülésen, utána azonban a fogalmazványokat már a tanácson kívül készítette el, s a fogalmazványok tisztázása már az irodában történt. A kamarai titkárok többnyire köznemesi származású, a hazai jogot jól ismerő személyekből kerültek ki. Több titkárt bizonyos szolgálati idő után valóságos kamarai tanácsossá léptettek elő. A titkárok egyébként — amint említettük — megkaphatták a tanácsosi címet is, ami nem jelentette azt, hogy titkári teendők helyett tanácsosi feladatokat láttak volna el. Az iroda és az irattár A jóváhagyott fogalmazványok letisztázását, a jegyzőkönyvek másolását, a tanács ügyintézésével kapcsolatos más írásbeli teendőkkel együtt, kamarai írnokok, irodai jegyzők (scriba, cancellista, juratus nótárius) végezték. Az ő feladatuk volt a letisztázott iratok „kiadása", elküldése is. Az írnokok tevékenysége vezetett a kamarai iroda (cancellaria) kialakulására, ennek élén a titkár, később az egyik titkár állott. O vezette, ellenőrizte az irodai jegyzők munkáját. A titkár mellett már a XVI. században — amint említettük — altitkári tisztséget is rendszeresítettek, az altitkárok segítségére voltak a titkároknak az irodai munkák ellenőrzésében. A XVII. század első felében új tisztviselők jelennek meg a kamarai irodában: a fogalmazók (concipistae). Feladatuk volt a másolások ellenőrzése, a fogalmazványok lajstromozása s főleg az iratok kiadásának (expediálásának) intézése. A fogalmazók látták el ekkor a későbbi kiadó (expeditor), illetve kiadóhivatal teendőit. Nevük ellenére ekkor még nem foglalkoztak fogalmazványok készítésével. Az írnokok száma a XVII. század végén 4—5 volt. Az alacsonyabb rangúakat járulnokoknak (accessistae) nevezték. A kamarai irattár (regestratura) őrzésére és gondozására külön tisztviselőt tartottak a Kamaránál: a regestratort (lajstromozó, irattáros). A XVIL században írnok is volt mellette, majd segédet (adjunctus) helyeztek mellé. Feladatuk részben az volt, hogy az iratokat a kamarai tanács rendelkezésére bocsássák, erről feljegyzéseket is vezettek. Erihez természetesen előzőleg az irattárba érkezett iratokat rendszerezni (rendezni) kellett, s segédleteket (lajstromokat, mutatókat) kellett hozzájuk készíteni. A fogal-