Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

A fiscalitásokkal, caducitásokkal kapcsolatos bejelentések, tárgyalások, perek ügyeinek intézésén kívül a jogügyi departamentumra tartozott az ilyen jószágok összeiratása, becslése is. Azonkívül a fiscalitásokról rendszeres jelentéseket, kimutatásokat kellett az uralkodónak készítenie. A jogügyi departamentum foglalkozott a királyi haszonvételek (regálék): a harmincadügy, a sóügy, a bányaügy, a pénzverés jogának az érdekvédelmével. A harmincadügy és a sóügy esetében a csempészetnek hivatalból való üldözése, a csempészet elleni eljárások tartoztak hozzá. A nemesfémek bányászatánál a beváltás joga a kincstáré volt, az ezzel kapcsolatos visszaéléseket üldözte a kincstár. Ügyelnie kellett ezen felül arra is, hogy az ország lakosai a nemesfémek kiviteli tilalmát betartsák. A pénzveréssel kapcsolatban a hamispénz készítését és terjesztését kellett hivatalból üldöznie. Hivatalból üldözte a Kamara az uzsorát is. Ha valaki kölcsönadott tökéje után a törvényes 6%-nál akár pénzben, akár terményben több kamatot kért, az ellen a királyi ügyésznek eljárást kellett indítania. Az elkobzott tőke és kamat kétharmad része a fiscusé volt. A kincstár jövedelmei közé tartozott az országból kivitt vagyon után fizetendő kiviteli illeték, az ún. ius detractus (Abfahrtgeld), amelyet a kivitt vagyon 10—20%-ában állapították meg. Az ilyen vagyonkivitel felderítésével, az ezzel kapcsolatos eljárásokkal és behajtással is a jogügyi osztály foglalkozott. Ezt az illetéket 1773. évi rendelkezés értelmében csak földesúri és városi joghatóság alá tartozó vagyonból lehetett levonni. (Ben. res. 1773. január No. 9.) A ius detractus szedésére egyes szabad királyi városok is igényt tartottak. Buda pl. rendszeresen szedett ilyen illetéket. A Kamara szerint ez jogellenes volt, s a királyi jogügyi igazgatónak adta ki az ügyet megvizsgálásra. Nemcsak a fiscalitások és caducitások, hanem a csempészet, pénzhamisítás, az uzsora, a kiviteli illeték fizetésére kötelezett vagyon feljelentői is jutalmat kaptak, általában a kincstár tulajdonába jutott vagy elkobzott vagyontárgy értékének egyharmadrészét, illetve 50 000 Ft-on felül lévő összeg esetén 10%-ot. A feljelentések elbírálása, a jutalmazások szintén a jogügyi departamentum ügyeit szaporították. A kincsleletek ügyeinek elintézése, mivel a talált értékek egy hányada a kincstárt illette meg, szintén a jogügyi departamentum feladatai között szerepel. Az eddig felsorolt ügyek jobbára a kincstári érdekvédelem körébe tartoztak. A jogügyi departamentum másik fontos feladata volt a kincstár jogügyleteinek és peres ügyeinek az adminisztrálása. Az ügyosztály közreműködése révén kötötték meg a kincstár adás-vételi, bérleti szerződéseit, hajtották be a kincstár követeléseit, szabályozták a kincstár adósságaival kapcsolatos kérdéseket. A jogügyi osztály szabályozta a birtokok értékesítésének, eladományozásának, az ilyen alkalommal szokásos becsléseknek és összeírásoknak a módját. A jogügyi osztály ellenőrizte a kamarai birtokok úriszéki peres ügyeit, foglalkozott az úrbéri perek ügyeivel. A kincstár pereiről az uralkodónak rendszeresen küldtek jelentéseket (series generális causarum fiscalium). Kamarai alkalmazottak ellen indított perekben (pl. kamarai tisztviselők adósságai miatt), visszaélések, hűtlen pénzkezelés, fegyelmi eljárás ügyében szintén a jogügyi osztály volt illetékes intézkedni. A jogügyi departamentum, illetve utasítására a királyi jogügyi igazgató a kincstári birtokok jogi és peres ügyei mellett, az ekkor még kamarai kezelésben lévő alapítványi