Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

zása, uralkodónak tett jelentés stb.). A Kamara nemcsak a számadásokat ellenőrizte, hanem szabályozta a pénztári ügyvitelt, a pénzkezelést, a tőkék kamatra kihelyezését, a pénztári tisztviselők óvadékait. Hatáskörébe tartozott a visszaélések és a polgárság panaszainak kivizsgálása is. A Kamara szabályozta a városi haszonvételek, ingatlanok bérbeadásának módját, adott engedélyt nagyobb városi építkezésekre, ellenőrizte az építési terveket és költségvetéseket, engedélyezte városi üzemek (sörház, téglaégető) építését. A Kamarától kellett engedélyt kérni kölcsönök felvételére, városi tőkék kamatra való kihelyezésére. A Kamara szabályozta a porosz háborúk céljára még az 1750-es, 60-as években a törvényhatóságoktól, így a városoktól is felvett előlegkölcsönök ügyeit (hadikölcsön). A városi gazdálkodás szabályozása révén a Kamara ügyelt a közrendre, az utcák állapotára, a köztisztaságra, az éjjeli világításra. Általában a városiasodással, városi közintézmények alapításával (kórház, szegényház, lövőház) kapcsolatos kezdeményezéseket előmozdította. Ennek kapcsán gondjaira bízták, hogy új külvárosok, települések alapítását, új lakosok, mesteremberek behívását az egyes szabad királyi városoknál szorgalmazza. A városok élelmiszerekkel való ellátásának ellenőrzése is a Kamara hatáskörébe tartozott, ennek kapcsán jelentéseket kért a terménykészletekről, az élelmiszerárakról. A munkabérek (főleg az ácsok és kőművesek bérének) szabályozásával is foglalkozott. A városi ügyosztályban találhatók meg az egyes városok szabad királyi várossá való emelésével kapcsolatos ügyiratok is (pl. ebben az időben Pécs püspöki város ügyei). Új feladatok hárultak a Kamarára a városok viszonylatában is a kormány gazdasági politikájából kifolyólag. A kormányzat bizonyos gazdasági reformokat (pl. a selyemtenyésztés, selyemszövés, ipari növények meghonosítása, manufaktúrák alapítása) — amennyiben erről a bécsi gazdasági politika viszonyai között akkor szó lehetett — elsősorban kincstári uradalmakban és a szabad királyi városokban próbált bevezetni. A Magyar Kamara gyakran küldött ilyen irányú körrendeleteket a városokhoz, főleg a selyemtenyésztés ügyében. A Kamarára tartoztak a városokban az ilyen gazdasági kezdeményezések kincstári támogatásának, pl. manufaktúrák kincstári kölcsöneinek (ezek megadásának, legtöbbször azonban inkább elutasításának) az ügyei is, az 1780-as évek elején pl. Pest-Budán, Eszéken, Temesvárott a selyemtermelés meghonosítása, selyemfelügyelőségek felállítása. A szabad királyi városok 1775-től kezdve kötelesek voltak tanácsülési jegyzőkönyveiket a közigazgatási, gazdasági és bírósági ügyek szerint szétválasztani. A gazdasági jegyzőkönyveket (oeconomica) a Kamara, a közigazgatási ügyekben (politica) és a bírósági ügyekben (Civil und Criminal Processen) felvett jegyzőkönyveket az erre a célra felállított helytartótanácsi-kamarai vegyesbizottság ellenőrizte. A szabad királyi városok peres ügyeit, amennyiben a városok kiváltságait, haszonvételeit vagy a város vagyonát érintették (tehát nem a polgárság polgári és büntető pereit) a Magyar Kamara szintén figyelemmel követte. A városok részére ilyen perek esetében a királyi jogügyi igazgató révén segítséget is nyújtott. Számos ügyben a Helytartótanács és a Kamara is küldött rendeleteket a városokhoz. Ezek rendszerint olyan ügyek voltak, amelyekkel közigazgatási és gazdálkodási vonatkozásaik miatt mind a két kormányszéknek foglalkoznia kellett. Ilyen ügyek tárgyalására helytartótanácsi-kamarai vegyes bizottságot állítottak fel. Ez a bizottság foglalko-