Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

lenül felállítása után a szabad királyi városok felett is kb. ugyanolyan hatáskört kapott, mint a megyék vagy a kiváltságos kerületek felett, így 1724 után a Helytartótanács feladata lett a szabad királyi városok súlyos válságba került városi háztartásának a vizsgálata, az eladósodás okainak megállapítása, az adósságok liquidálása s ezzel kapcsolatban a városi pénztári számadások rendszeres felülvizsgálata is. Ez a munka abban az időben igen fontos, a városok fejlődésére lényegesen kiható tevékenység volt. A kezdeti nehézségekkel küszködő, még fejletlen szervezetű Helytartótanács, amelynek a szabad királyi városok bonyolult ügyeiben kellő gyakorlata sem volt, nem tudta ellátni ezt az egyébként a városok ügyeinek rendezése szempontjából halasztást nem tűrő feladatot. A Magyar Kamara, amely a szabad királyi városok mint királyi jószágok, a korona javai felett eddig úgyszólván kizárólagos befolyását már presztízsokokból sem engedte csorbítani, mindent megtett annak érdekében, hogy régi befolyását a szabad királyi városokra visszaszerezze. Az 1730-as években végül is a két kormányszék királyi rendelkezés folytán megosztozott a szabad királyi városok ügyein. A Helytartótanácsnál hagyták általában az igazgatási ügyek (általános igazgatás, iparügy, kereskedelem, közoktatásügy, vallás, egészségügy stb.) intézését, azonkívül a városok hadiadó számadásainak ellenőrzését. A Kamarára tartozott a tisztújítás, a városi gazdálkodás ellenőrzése és a városi házi pénztárak számadásainak a felülvizsgálata. A gyakorlatban a szabad királyi városok feletti hatáskör a két kormányszék között sem akkor, sem később nem különült el határozottan. A kamarai hatáskör leszűkülése a szabad királyi városok felett nem jelentett az előbbieknél kevesebb feladatot a Magyar Kamara számára. Ha kisebb feladatkörben is, annál intenzívebben kellett foglalkoznia a kijelölt teendőkkel, elsősorban a városi házi számadások ellenőrzésével és a városi gazdálkodás szabályozásával. Ez természetesen következett abból a feladatból, amelyet az élet minden területét ellenőrizni kívánó felvilágosodott abszolutizmus tűzött ki a központi állami igazgatás számára. Ennek az lett az eredménye, hogy amikor a XVIII. század 30-as éveiben a fontosabb feladatok elintézésének szakszerűsítésére a Magyar Kamaránál bevezették a bizottsági ügyintézést, a városi ügyekre is külön bizottságot szerveztek meg. (L. a „Commissio in negotio liberarum regiarum civitatum deputata", 1733—1773, E 6. állag ismertetését.) Ez a bizottság foglalkozott rendszeresen a szabad királyi városok házi számadásainak az ellenőrzésével, a városi gazdálkodás szabályozásával s később minden egyéb, a Kamarára tartozó városi üggyel. A Kamara tanácsa a bizottság véleménye és előkészítése alapján hozta meg a szabad királyi városokat illető döntéseit. Az ügyosztályi rendszer bevezetésekor, 1773-ban, a városi ügyek részére külön departamentumot szerveztek. Ez vette át az 1733-ban felállított „városi bizottság" hatáskörét. Feladata azonban nemcsak — mint a bizottságnál — az ügyek előkészítésére, hanem az ügyek teljes elintézésére is kiterjedt. Az ügyosztály anyagában találjuk meg tehát 1773 után a városi ügyek zömét. A Kamarának a szabad királyi városok feletti hatásköre 1773 körül is általában ugyanolyan jellegű, mint amilyen az 1730 körüli szabályozáskor volt. Ilyen értelemben szól erről az 1772. november 14-i utasítás is, amely a Kamarának a városok feletti fennhatóságát jogilag ismét elsősorban azzal támasztja alá, hogy a szabad királyi városok királyi jószágok (peculia regia); földesuruk a király. A Kamarának, a király javai fő őrének tehát gondoskodnia kell arról, hogy a városokban jó közállapotok legyenek,