Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)
I. A MAGYAR KAMARA
sen olyan ügy merült fel, amely alapos mérlegelést, előmunkálatot kívánt meg, tanácsbeli decretumot (ex consilio) intéztek a jogügy igazgatóhoz, aki a kérdés jogi megvilágítását tartalmazó, javaslatot is magába foglaló, esetleg számos melléklettel dokumentált véleményt (opinio directoralis) nyújtott be a tanácsba. A jogügyigazgatónak rendelkezésre állt a Kamara irattárának és levéltárának anyaga, ahol az ügy előzményeit, körülményeit tanulmányozhatta. Emellett a kincstári perek ügyeiben is állandóan levelezésben állt a Kamarával (a Kamara döntése nélkül nem intézkedhetett). Az egymásután következő jogügy igazgatók jelentéseit, véleményeit aztán az irattárban — az 1772-ig uralkodó szemléletnek megfelelően — külön sorozatban őrizték: így jött létre ez az állag. Az iratok tehát a Kamarának egykorúan ,Jiscalia et iuridica" címszó alatt összefoglalt ügykörére vonatkozóan tartalmaznak gazdag adatokat a XVI. század derekától a XVIII. század utolsó harmadáig. Az ismétlések elkerülése végett e helyen mellőzzük az ügykör részletezését, az olvasó megtalálhatja azt a „Fiscalia, juridica, politicocameralia" (E 53.) és , Juridica et fiscalia" (E 83.) állagok anyagában. A jogügyigazgatói vélemények adatszolgáltatása elsősorban egy-egy ügy hátterének, előzményeinek ismertetése szempontjából emelendők ki; sok esetben igen hasznosak a vélemény alátámasztására csatolt mellékletek, amennyiben azok a vélemény mellett maradtak; a sorozatnak a jogtörténész számára való értéke pedig nem szorul külön magyarázatra. Az adott ügyekben való döntést természetesen más iratsorozatokban (főként a tanácsülési jegyzőkönyvekben) kell, további kutatással megkeresni. Az állag több — jellegében teljesen azonos — részre bomlik. Törzsét a fentebb (,,1/a)" alatt feltüntetett kötetsorozat (Libri opinionum) alkotja, amely úgy jött létre, hogy 1768 körül a kamarai levéltárban az egyébként eredetileg is külön sorozatban őrzött jogügy igazgatói véleményeket kötetekbe köttették, kötetenként numerussal látták el és mutatókat készítettek hozzájuk. A korai, XVI. századi jogügy igazgatók csak néhány véleménnyel vannak képviselve a sorozatban; az iratanyag az 1610-es évektől (Kithonich Jánostól) kezdve válik gazdagabbá. A kötetek — az iratok mennyiségétől függően — bizonyos évkort tartalmaznak, az 1710-es évektől pedig egy kötet általában egy év véleményeit foglalja magába. A köteteken belül elölről kezdődő számok jelzik az egyes iratokat. Később számos utólag előkerült iratot helyeztek be a kötetekbe — az időrendnek megfelelően —, ezek azonban jelzet nélküliek. Sok esetben mellékletek is találhatók a vélemények mellett (kir. rendeletek, adománylevelek, consensusok, hiteleshelyi jelentések, vizsgálatok anyagai, szerződések, összeírások, leltárak, végrendeletek, genealógiák, peres iratok stb.). Az első kötetek anyaga eléggé vegyes, maguknak a jogügy igazgatói jelentéseknek és véleményeknek váltakozva eredeti, másolati, ill. fogalmazvány-példányai találhatók a sorozatban; a XVII. században előrehaladva és főleg a XVIII. században pedig már többségben eredeti opinio-k és mellékleteik. Valamennyi kötet elején az 1760-as években a kamarai archívumban készített, jól használható mutató található, amelyek az opinio-kban szereplő személy- (családneveket és hely-(birtok-)neveket kivetítve dátumot, rövid tartalmi kivonatot és az opinio számát adják meg. A fenti sorozathoz csatlakozó „Supplementum...' 1 '' (1/b) sorozat az 1768 után, pótlólag előkerült véleményeket tartalmazza, ugyancsak időrendben, kötetekbe kötve, kötetenként az előzőkkel teljesen megegyező mutatókkal.
