Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

folytatólagos lapszámozására utal. (E lajstrom ez idő szerint kötetlenül az 1565. évi lajstrom elejére van betéve. Ugyanitt található külön lapon a XVIII. sz.-i rendezés óta előkerült, 1565 május havi fogalmazványoknak a lajstroma is.) Az 1565 májusától kezdődő fogalmazványokhoz — melyeket a XVIII. században rendeztek és kezdtek lajstromozni — 1565 május—1566 december, 1567 januáráprilis 29., 1571 január—július viszonylatában a XVIII. századi rendezéssel párhuzamosan készített lajstrom, 1567. április 29—december és az 1569-es év viszonylatában pedig ugyanazon szellemben és módon folytatott, az 1930—40-es években készült lajstrom áll rendelkezésre. (Összesen 3 kötet.) A lajstromok az iratok tárolási rendjében, tehát időrendben, tartalmazzák a fpgalmazványok tartalmi kivonatait, napi keltüket, s az oldalt szabadon hagyott hasábon kivetítik, a mutatózandó neveket és tárgyi fogalmakat. (Mutató azonban nem készült.) Mint már fentebb, a rendszerről szólva említettük, a XVIII. században lajstromozott és rendezett iratokon kívül azóta előkerült ,,Irregestratae" darabok is találhatók egyes hónapoknál. Az 1567. évieket az 1930—40-es években „Supplementum^-VénX a XVIII. századi lajstrom végén pótlólag lajstromozták, az 1565, 1566, 1569 évek újonnan előkerült darabjai azonban továbbra is lajstromozatlanok. Az 1568-as évhez a XIX. századi rendezéssel kapcsolatban készítettek mutatót. A mutató betűrendben, név- és tárgyi címszavak szerint rövid — magyar nyelvű — tartalmi kivonatot ad és utal az I. és II. félévben külön-külön kezdődő sorszámra. A mutató hiányos: csak az N betűig terjed, az O—Z betűk hiányoznak. (A mutatót annak idején tévesen az 1598. évi lajstromkönyvbe másolták be; most 1. 617. köt.) 1570-nel kezdődik az eredeti, egykorú lajstromkönyvek sora. 1570-től 1590-ig az egyébként havonta, keltezésük sorendjében fekvő iratokhoz évente betűs rendszerű lajstromkönyveket készítettek közvetlenül a fogalmazványoknak az irattárban való elhelyezése után. (Az „Elenchus expeditionum" eredeti címet viselő köteteket az első évtizedekben még feltehetően a regestrator vagy segéde, a XVIII. század elejétől azonban a fogalmazók készítették.) A kötetek az ábécé betűire vannak felosztva, a betűkön belül a fogalmazványok keltezési rendjében következnek eléggé sommás, általában egy soros vagy éppen néhány szavas tartalmi megjelölések. Általában a címzett nevének vagy hivatalának kezdőbetűje határozza meg azt, hogy egy-egy kivonat — betűkön belül az időrendnek megfelelően — melyik betűnél került lajstromozásra. Az eljárás egyébként nem következetes, a címzettként szereplő személyek ekkor még (a XVII. század elejéig) főként keresztnevük szerint, néha azonban már családnevük, néha pedig hivataluk neve vagy állomáshelye szerint vannak felvéve egy-egy betűhöz. (Egy, az 1577.-i elenchus elején található bejegyzés szerint: „Modus investigandorum negotiorum: in primis queratur nomen proprium, secundo cognomen, tertio vero officium cuiusque personae et officiolatus".) Más esetben azonban tárgyi címszók szerint is fel vannak véve egyes iratok (pl. vár, birtok neve), gyakran iratfajták szerint osztattak be egyes betűkhöz (pl. assignatio, decretum), sokszor pedig egészen rossz címszók szerint (pl. valaki birtoka, ügye, háza, bona, causa, domus címszónál). — E kötetek tehát, a formai hasonlóság ellenére, nem mutatók, hanem betűs rendszerű lajstromkönyvek. 1591-től 1675 márciussal bezárólag ugyanilyen rendszerű és jellegű betűsoros lajstromkönyvek állnak rendelkezésre, azzal a különbséggel, hogy ez időszakban — az