Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 176. Archivum familiae Friebeisz

A másik gyámfiúnak, Persch Ferdinándnak apja — akárcsak Ferberth — sóigazgatási alkalmazott volt; az apa maga is gyámolított árvákat. Ránk maradtak az utazásaikkal működésükkel, anyagi helyzetükkel kapcsolatos iratok; a fiú a nagyszombati iskolából küldött leveleket. A fehérvári őrkanonokság birtokiratai s más gyámiratok idekerülésének körülményei egyelőre nem tisztázottak. Az iratanyag túlnyomó része a XVIU. századból, annak is leginkább közepéről származik; csak elvétve akadnak XVII. századi darabok (azok is inkább másolatok). Az iratok tárgyak szerint kialakított fasciculusok s azokon belül fusciculusonként újra kezdődő numerusok rendjében feküsznek. A 9-12., valamint a 20-26. fasciculusokon belül nincs sorszámozás. Az egykorú, XVIII. századi lajstrom az iratokat általában darabonként ismerteti, a 9-12. és 20-26. fasciculusokat csak összefoglalóan, legfeljebb a darabok számának feltüntetésével. A fasciculusok tárgyalási sorrendje a lajstromban nem mindenütt felel meg az iratanyag rendjének. E176. ARCHÍVUM FAMÍLIÁÉ FRJEBEISZ (A Friebeisz család levéltára) 1634-1770 4 csomó Iratok, 1634—1770. 4 csomó A Pozsony megyei Friebeisz családot 1655-ben emelte nemességre HJ. Ferdinánd király armálisa. A nemességszerző János a XVIJ. század közepén Somorja város jegyzője volt. Azonos nevű fia kincstári szolgálatba állott. Előbb Nyugat-Magyarország különböző határhelységeiben látta el a haimincadosi tisztet, majd a felszabadult, újra népesedő déldunántúli területek őt is lefelé csábították: Pozsonyból Sopron, Sopronból Baranya megyébe költözött, Baranyában megyei perceptori tisztséget viselt. Fia, Ádám, királyi táblai jegyzőként kezdte, az 1720-30-as években Székesfehérvár város, majd Baranya megye jegyzője volt, a 40-es évektől Baranya megyei alispán, táblai ülnök, 1754-től Verőce megye alispánja, királyi tanácsos. 1760 táján került ismét Pécsre s ott élt öreg táblabíróként 1770 körül bekövetkezett haláláig. Közveüen leszármazottai nem maradtak, levéltára a kincstár kezére jutott, a család csupán testvérének és unokatestvéreinek utódaiban élt tovább. Az itt őrzött iratanyagnak csupán csekély hányada keletkezett az Ádám életét megelőző időben. Néhány jogbiztosító irat, János somorjai jegyzőségének irattermékei az 1680-as évekből, harmincadosi iratok a századforduló tájáról, valamint János vagyonjogi, adóssági ügyeinek és alkalmi ügyvédkedésének, megyei számvevői működésének emlékei ezek.