Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)
A MAGYAR KAMARA ARCHÍVUMA
A MAGYAR KAMARA ARCHÍVUMA A magyar udvari kamara 1756-tól kezdve működő , .archívuma" nak előzményei ennél az időpontnál jóval korábbi évekre nyúlnak vissza. Olykor már a XVI-XVU. században ezzel a névvel illették azokat az irattár őrizetében álló, nagy értékük ellenére rendezetlen iratokat, amelyek nem a kamara hivatali ügymenete során keletkeztek; elsősorban a fejés jószágvesztési Ítélet vagy magszakadás folytán bekerült családi levéltárak, levéltártöredékek, hagyatékok, egyes oklevelek együttesét. Rendezésüket, lajstromozásukat, kincstári érdekű darabjai kivonatainak elkészítését olyan „levéltárnoknak" kellett volna elvégeznie, akinek kinevezése már egy 1720-ban kiadott királyi rendelet nyomán esedékes volt. A végül is csak 1738-ban megbízatást nyert és 1750-ig működött kamarai archivarius, Rajcsányi Ádám a kapott instrukcióknak megfelelően mégis kizárólag a „régi" kamarai iratok, továbbá mellettük különféle hiteleshelyi levéltárak iratai kincstári érdekű adatainak felkutatásával, kijegyzésével foglalkozott, s ennek a hosszantartó munkának eredménye mindössze számos mutatókötet és családtörténeti feljegyzés elkészítése lett. 1754-ben az új levéltárnokot, Ribics Rudolfot kinevezése alkalmával már a „levéltár" őrzésének és gondozásának feladatkörével bízták meg, 1756-ban pedig, amikor három újabb tisztviselő alkalmazására is sor került, megindulhatott az érdemleges rendező, segédletkészítő munka. Annyival is inkább, mert a szervezés alkalmával előképül szolgáló bécsi, ,Haus-, Hof- und Staatsarchiv" akkor már jónéhány esztendeje — 1749 óta — működött. Az 1756-ban kelt utasítás értelmében a magyar kamara segédhivatalainál, továbbá a kassai kamarai adminisztráción őrzött iratok közül darabonkénti válogatás alapján kellett az archívum számára kiemelni, majd jelzeteim, lajstromozni és mutatózni a birtokjogi és közjogi tartalmú, a kincstár érdekei szempontjából fontos darabokat. Az első menetben átadásra került megannyi királyi és nádori adomány könyv, rovásadójegyzék, összeírás, urbárium, becslés, peres irat, szerződés, teljes családi levéltár, személyi hagyaték, segédkönyv, illetve kivonatos és másolati könyv — Pozsonyból és Kassáról egyaránt —, továbbá több olyan iratsorozat (királyi leiratok, jogügyigazgatói vélemények, alárendelt kincstári hivatalok és kamarai bizottságok iratai, kamarai fogalmazványok stb.), amelyeknek utóbb az archívum helyett mégis az irattárban lett végleges helye. Az átvett anyagból azután szinte kizárólag a rendezetlen vegyes, „régi" iratokat vették kezelésbe, s két alaki csoporton belül minden további rendezés nélkül készítettek egy részükről lajstromokat. Az 1764-gyel, az új igazgató, Szendrey Benedek hivatalbalépésével kezdődően, mintegy két és fél évtizedes időszak alatt a régi anyag nagyméretű kiegészítésével, mindenekelőtt a feloszlatott szerzetesrendek irattömegeinek 1773-tól való beszállításával s a most már módszeresen folytatott rendezői, jelzetelői, lajstrom- és mutatókészítői munka során kialakult az archívum végleges arculata. A korszak végén készen állott, ha nem is végig rendezetten, minden fontosabb gyűjtemény, iratsorozat: az elsőnek felállított Neoregestrata actától és Urbaria et conscriptionestől kezdve az iratfajták szerint összeválogatott további egységeken (Contractus, conventiones et transactiones, Diversae reversales et quietantiae, Instructiones, Relationes commissariorum regiorum stb.) és a tárgyi szempontok alapján egybegyűjtött irategyütteseken át (Acta publica, Acta Transylvanica) a szervesen is egybetartozó sorozatok típusáig (Conscriptiones portarum, Libri
