Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 143. Tractatus publici

korlátozódva. Amikor a gyűjtemény lajstroma — kamarai tanácsi utasításra — 1835 és 1837 között elkészült, már lezárt és rendezett iratsorozatról volt szó, amely a későbbiekben sem bővült tovább. 1703—1711 között kelt iratait utóbb a Thököly- és Rákócziszabadságharcok levéltáraiban helyezték el. A Tractatus publiciban őrzött források jelentős része a Habsburgoknak az erdélyi fejedelmekkel folytatott tárgyalásaira vonatkozik: Bocskai István, Báthory Gábor, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György függetlenségi harcait megelőző és követő alkudozásokra. A másik legfontosabb forráscsoport a törökökkel fenntartott kapcsolatok emlékét őrzi (a zsivatoroki béke, az 1627-es szőnyi tárgyalás, a vasvári béke, megbeszélések a török hatalommal Erdély ügyeiben, császári követség a budai basához 1682-ben, stb.), más iratok a lengyel, havasalföldi és egyéb külföldi kapcsolatokra vonatkoznak (szepesi városok kiváltsága, erdélyi-lengyel szövetség), a német fejedelemségek és birodalmi rendek, a spanyol, svéd, francia király dolgai, külföldi hatalmak egymással való érintkezése, béke-, szövetségi és vallási ügyek. A függetlenségi mozgalmak irataihoz kapcsolódnak a Zrínyi—Frangepán-per aktái. Két másik iratcsoport már egészen belpolitikai vonatkozású: itt található annak a bizottságnak az iratanyaga, amelyet a protestáns templomokat és egyházi jövedelmeket erőszakosan elfoglaló Báthory Zsófia elleni panaszok kivizsgálására küldtek ki, valamint a katonaság ellátására rendelt hadiadók elosztását tárgyaló gyűlés aktái. Az iratok végigkísérik a tárgyalásokat az előzményektől a befejezésig és a következményekig. A király, akárcsak a többi tárgyaló fél (külföldi uralkodók, fejedelem, megye), meghatalmazással és instrukcióval látja el küldöttét, az idegen követnek szabad utazást biztosít, meghívók útján szólít fel a részgyűléseken, országgyűléseken vagy tanácskozásokon való részvételre. A tárgyalások menetét emlékiratok, naplók, iratváltások (királyi prepozíciók, rendi sérelmek előterjesztése, királyi, nádori és rendi replikák), javaslatok, tervezetek (békepontok, az előirányzott adórepartició táblázata), vallomások és levelek rögzítik. A misszilisek részben a tárgyalófelek: a király és a fejedelem, magyar vagy erdélyi főurak és szultáni főtisztviselők, magyar és külföldi rendek közötti alkudozások emlékei, részben tárgyalásokról írott beszámolók, illetve az ezekre adott válaszok, híradások és parancsok a traktával párhuzamosan folyó hadmozdulatokra, fölkelésekre vonatkozó híradások és parancsok, végül a tárgyalásokkal csak távolabbi kapcsolatban álló közlések. A trakta tusokat siker esetén ünnepélyes zárónyilatkozat, béke- vagy fegyverszüneti szerződés, szövetség, egyezség zárta le. Találhatunk a német fejedelemségek és birodalmi rendek, a spanyol, svéd, francia királyok béketárgyalásaira, szövetségkötéseire, valláspolitikájára vonatkozó iratokat is. Az országgyűlések törvénycikkekben szövegezték meg végső eredményeiket. A befejezést követte a béke, szerződés stb. közzététele, a pátensek, végrehajtást elrendelő parancsok várakhoz, seregekhez való elküldése stb. Az egyezségek értelmében gyakran kiváltságleveleket állítottak ki, (ilyen Bethlen erdélyi fejedelemként való elismerése, vagy a Thökölynek adott athnámé), amnesztiát hirdettek, egyes várak őrségei kapituláltak, mások százával-ezrével esküdtek föl az új vezetőikre. Közéleti és magánszemélyek váltottak leveleket, fogalmazták meg véleményüket a beállott fordulatról és a lehetséges következményekről. Bizonyos egyezségpontok alapján nemesek kérték birtokaik, kereskedők elkobzott áruik visszaadását. Területek, várak átengedése, egyházpolitikai változások követtek egy-egy békeszerződést. Röviddel utóbb a felek már békeszegés felől panaszkodtak.