Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E211. Lymbus

nádori adománylevelekről, vagy egyéb királyi, haditanácsi, kancelláriai kiadványokról, amilyen például a lotto-rendelet vagy jus armorum-rendelet volt, az erdélyi fejedelem kiadványairól, törvényekről, megyei jegyzőkönyvekről, számadásokról, levelekről. A kamarai archívum egykori rendezetien irattömegének jelentős része (különösen a XVI—XVU. századi) fej- és jószágvesztésre ítélt vagy örökös nélkül elhalt személyeknek (családoknak) a kamarára szállott levéltárából származott. A legnagyobb az 1711-ben kincstári kézre jutott Rákóczi-levéltár (benne egyebek közt a Lorántffy-, az Aspremontcsaládi levéltárak részeivel) s az 1670 után lefoglalt Nádasdi- és Wesselényi-levéltár. Több-kevesebb irattal volt még képviselve az Aszalay, a Bacsók (1890-ben került be), a Barkóczy, a Bercsényi, a Bilkey, a Czobor, a Dóczy, az Esterházy (Miklós nádor kancelláriájának fogalmazványai), a Homonnai Drugeth, a Jány, a Körösi, a Lederer, a Mikulics, a Petrőczy, a Vékony, a Welz család és több 1670 után elítélt família levéltára. Az itt felsorolt családi levéltárak többségének törzsrészét a kamarai archívum önálló sorozataiként vagy az Acta diversarum familiarumban őrzik, s az újabb rendezés során a Lymbus-bé\iék is nagy számban kerültek át oda. Mindeme családok történeti adatai a leltár megfelelő helyein találhatók meg. A Vékony-levéltár Vékony János huszárkapitány XVHI. századi irathagyatékából, a Welz-levéltár Welz Ferdinánd gróf ezredes, komáromi ezredparancsnok XVQI. századi irataiból áll. Hasonló úton jutottak be az országbírói levéltár töredékei (XVU. század), néhány főkapitányi irat (királyi leiratok, vitézi kérvények, Salm-iratok), több főpapi hagyaték (Verancsics-iratok, Sigray János szepesi prépost, Luzsinszky László nagyváradi püspök és gróf Thurn Antal Károly püspök iratai), avagy feloszlatott rendházak iratanyaga (mind a XVHI. századból). A családi levéltárak (s a hozzájuk sokban hasonló egyházi gazdasági levéltárak) anyaga igen sokrétű: levelezés, leveleskönyvek, kérvények, birtokjogi kiadványok, peres iratok, végrendeletek, leltárak, a gazdasági ügyvitel iratai, genealógiák, receptek, egyházi beszédek, értekezések, feljegyzések, stb. kaptak helyet bennük. A Lymbus iratai egy részének provenienciája bizonytalan. Többnyire nem állapítható meg kétségtelenül, hogyan kerültek a kamara levéltárába a megyékhez, községekhez, városokhoz, török hatósági személyekhez küldött iratok, a külföldi újsághírek, politikai és más följegyzések, tervezetek, beszédszövegek, tervrajzok. A meUékletek eredete a legtöbb esetben földeríthetetien marad. A kutatók a XVI—XVHI. századi Magyarország történetének szinte minden részletére gazdag adatokat találhatnak a Lymbusb&n; a politikai történetre, Erdély külpolitikai kapcsolataira, a hadieseményekre, a várak történetére, a harcieszközökre, a török uralomra, a hazai függetlenségi mozgalmakra és paraszti fölkelésekre, a közigazgatás, a judikatúra, a közegészségügy, a nemzetiségek és az egyházak történetére, az agrárgazdálkodás, a kereskedelem, a céhesipar, a manufaktúra és a bányászat történetére (a XVIII. század új termeivényeire, gazdasági iskolákra, görög kereskedőkre), a nemesi birtokfbrgalomra és családi életre, a parasztság életére vagy a korszak kultúrtörténetére (tanítók, prédikátorok, külföldjáró diákok levelezése, inxialmi szövegek, bizonyítványok stb.). A XVHI. (—XIX.) századi anyag azonban már jóval egyszínűbb, inkább kamarai vonatkozású iratokra korlátozódik. A Copiae elnevezésű iratcsoportba a kamarai archívumban vagy másutt (különböző célból) készült másolatokat és kivonatokat illesztették. A lemásolt iratok elsősorban jogbiztosító jellegűek (királyi, kamarai, megyei, bírósági, hiteleshelyi kiadványok, tör-