Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 136. Diversae instructiones

főispánokhoz, a megyék, királyi városok és mezővárosok önkormányzati szerveihez, a kincstári kezelésben álló püspöki, apátsági javak adminisztrátoraihoz, a XVD3. században a bank- és pénztárszervekhez. Nagy számban maradtak ránk a különleges megbízatással országos jelentőségű tárgyalásokra, várak, birtokok átvételére, uradalmi, harmincad- és végvári adminisztrációk jövedelemkezelésének ellenőrzésére, jobbágypanaszok kivizsgálására, városi tisztújításra kiküldött biztosok, a Habsburgok által visszaszerzett Erdélybe, Horvátországba, különböző megyékbe küldöttek, birtokösszeírók, adóellenőrök utasításai. Vannak a gabona- és borkereskedelem, a postaforgalom szabályozása, vagy járványok korlátozása ügyében kiadott rendelkezések is. A fenti utasítások rendszerint a király nevében keltek; az alsóbbrangú kincstári szerveknek szólók gyakran a kamara, a kamarai számvevőhivatal, vagy a kiküldött biztosok, de kivételesen mások nevében is. Egy kincstári és püspöki kezelésben álló vár adminisztrátorát a püspök látta el utasítással, egy várat a főmarsall, a kamarát a nádor. Az utasítások rendszerint megnevezett személynek vagy személyeknek szóltak, de vannak köztük általánosak is. Akadnak a gyűjteményben a kamara működésével közvetlen kapcsolatban nem álló utasítások, így a királyi tanács, a felső bíróságok, hiteleshelyek, a koronaőrség stb. működését szabályozó instrukciók, nádori, megyei követi megbízólevelek továbbá a sorozat címétől elütő, más irattípusok is. Az utóbbiakat gyakran utasítások elkészítésénél használták, máskor kész instrukciók mellékletei voltak, vagy azok nyomán keletkeztek. Ilyenek a kamarai tanácsosok, a harmincadosok esküszövegei, a főkapitányok, landgráfok és mások kinevezései, a dica-utasítások mellé lemásolt, rovásadóra vonatkozó országgyűlési törvénycikkek szövegei, a kamara álláspontjának kifejtése az országgyűlés tárgyalásaival, az országgyűlési törvénycikkekkel kapcsolatban, a végvári rendtartásokhoz és máshová mellékelt személyzet- és fizetéskimutatások, táblázatok, bizonyságlevelek, katonai szerződések, hadiszemléről, adószedésről írott jelentések, a császárhoz intézett fölterjesztések, harmincadelszámolások, pátensek, királyi leiratok, levelek (így ülésházy levele a kamarához), uradalmi tisztek fizetésére vonatkozó intézkedések, városprivilégiumok, leltárak, kincstári birtokok zálogbaadásával kapcsolatos iratok, céhiratok. Megmaradtak az instrukciók között a bécsi udvarból kelt, nem csupán kamarai, hanem általános érdekű rendeletek is, köztük sok nyomtatvány (valamennyi dicasteriumra vonatkozóan, a pénzforgalom ügyében, JJ. József hivatali reformjával kapcsolatban stb.) A gyűjtemény igazgatástörténeti forrásértéke rendkívül nagy. Az utasítások alapján a XVI—XVII. századi államigazgatási szervek — velük a végvárak, a hadseregellátás — hálózata szinte hiánytalanul megrajzolható, működésük felvázolható. A XVIII. századtól — különösen a helytartótanács alapításától — kezdve már szűkebb a kamarai instrukciók köre. A kötetekbe kötött iratok (másolatok és eredetiek) egy-egy köteten belül hozzávetőleges évrendben következnek egymás után. Az iratcsomókban elhelyezettek közül a lajstromozottak tárgyi rend és szoros évrend nélkül, fasciculusokba vannak rendezve, és a fasciculusoktól függetlenül futó numerusjelzettel vannak ellátva. A lajstromozatlan iratokat tárgyuk, illetve az intézmények szerint osztották csoportokba. Az iratok a csoportokon belül évrendben követik egymást.