Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)
IRATOK - E 197. Archivum Patakiense Rakocziano-Trautsonianum
kat, libertációkat is rögzítették. Találhatók itt végül idegen családoknak többek között az elkobzott kuruc birtokokra szóló adomány levelei, város-, vásár- és céhprivilégiumok is. A sorozat iratainak tekintélyes része az uradalom gazdasági ügyvitele során keletkezett, elsősorban a paraszti, illetve allodiális mezőgazdasági termelés irányításával, az úr és jobbágyai közt fennálló úrbéri, illetve szerződéses viszony számontartásával, illetve az ezekből folyó úri jövedelmek behajtásával és kezelésével kapcsolatban. E vegyes típusú iratok közt őrzik egyebek mellett a telkek, szántóföldparcellák, szőlők összeírásait (a regéci szántóosztások 1643-tól vannak meg), a befektetések és károsodások jegyzékeit, az urbáriumokat, konvenciókat, a tisztviselők létszám- és jövedelemkimutatásait. Külön csoportban tárolták a jobbágyok kötelezőleveleit: ilyeneket nemcsak az újonnan úrbéres kötelékbe lépő és ezért örökös jobbágyság vállalására kényszerült jobbágyok állítottak ki; a földesúr minden apró kihágás ürügyét felhasználta arra, hogy a vétkessel (a büntetés elengedése, tömlöcből való kibocsájtása ellenében) örökös jobbágyságot vállaltasson. Szökevények, engedetienek, erkölcstelenkedők nagy számban állítottak ki ilyen kötelezőleveleket, gyakran üres lap alján egyszerű aláírást tartalmazó ,,albá"kat is. Az iratok egy csoportja a két uradalomnak mint felperesnek, vagy mint alperesnek különböző bírói fórumok előtt folyt pereivel kapcsolatos. Az uradalmon kívüli bíróságokon szomszéd birtokosok ellen folytattak birtokpöröket (vitás határok, ellentmondások stb. ügyében), hatalmaskodási és adósságkövetelő pöröket, máskor hűtlen kezelés, erőszakoskodás miatt fogták pörbe az uradalmak gazdatisztjeit, vagy tized-, árendafizetés, erdőhasználat ügyében pereskedtek. Az úriszék előtt az uradalmak saját úrbéreseiket pörölték szolgáltatások hiányos teljesítése, jogtalan borkimérés, erdőhasználat, kocsmáros visszaélései miatt, és ugyanoda fordultak a jobbágyok is egymás közötti ügyesbajos dolgaikban (erőszakoskodási, kártérítési, örökösödési, adósság-ügyekben, a feudális kötöttségtől többé-kevésbbé független szőlők birtoklásának kérdéseiben). A pertesteken kívül sok esetben megmaradtak a mellékletek is. Az iratok két további csoportja tartalmilag alig határolható körül, mert az uradalmak életének szinte minden mozzanata tükröződik benük. Az egyik ilyen csoport: a gazdasági ülésjegyzőkönyveké és az inspektori jegyzőkönyveké, a másik: a leveleké és kérvényeké. A gazdálkodás fontosabb kérdéseiben — kivéve a hercegi udvar döntésére váró legfontosabbakat — vagy a valamennyi gazdatiszt részvételével folyó gazdasági üléseken hoztak határozatot, vagy az inspektor (prefektus, plenipotenciárius) intézkedett személyesen, így a gazdasági ülésjegyzőkönyvekbe másolták, illetve vezették be az üléseken felolvasott királyi, hivatali és földesúri leiratokat, rendelkezéseket, valamint az ezek nyomán szükségessé váló intézkedéseket, a beérkezett levelek és jobbágykérvények egy részét a velük kapcsolatban hozott döntésekkel együtt, az új tisztviselők esküszövegét, feladatait, valamint azokat a határozatokat, amelyeket a termelés, a mezőgazdasági, építkezési, épületjavítási és kisiparosmunkák, az úrbéri szolgáltatások, a telek- és szántóbirtoklás, kocsmatartás és fahasználat szabályozása, alkalmazottak fizetése, jövedelmek kezelése, a büntetések megállapítása, kártételek megtérítése, jószágok megbecsültetése, árszabályozás, úrbéri birtokviszályok elsimítása, a falusi fegyelem fenntartása érdekében hoztak (ilyen módon utasították ki a „népizgatással" vádoltakat). Külön üléseken tárgyalták és külön jegyzőkönyvekbe vezették be a tizedszedés ügyeit.