Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 185. Archivum familiae Nádasdi

E 185. ARCHÍVUM FAMÍLIÁÉ NÁDASDI (A Nádasdi család levéltára) 1527—1730 61 csomó, 3 kötet 1. Iratok, 1527—1730. 61 csomó, 1 kötet 2. Mutató, 1527—XVU. század. 2 kötet A dunántúli eredetű Nádasdi családnak Tamás nádor apja, Nádasdi Ferenc volt az első jelentősebb tagja: magas katonai rangot viselt a XV. század végén. Tamás (született 1498-ban, meghalt 1562-ben) olasz főiskolák után jutott a királyi udvarba. Tanácsosi szolgálatait egyházi javadalmakkal jutalmazták. Mohács után I. Ferdinánd behívása körül szerzett a királyi család előtt érdemeket. Budai várnagysága idején (1528-tól) a hadviselésből is kivette részét. Buda 1529-i ostroma után néhány évig Zápolyai pártján állott; a keleti Magyarország királyának kincstárnoka volt, több hatalmas birtokkal jutalmazták (Fogaras, Huszt). Visszatérése után, mint Kanizsai Orsolya férje s az ország leggazdagabb és legeredményesebben gazdálkodó birtokosa, akadálytalanul haladhatott előre közéleti pályáján: 1531-ben kincstartó, 1537-ben horvát-szlavón-dalmát bán, 1543ban országbíró és főkapitány, 1554-ben nádor. Hatalmas birtokai (Sárvár, Kapuvár, Borostyánkő, Léka, Kanizsa, Egervár, Vörösvár, Monyorókerék, Zalavár, Sztenyicsnyák, Berzence stb.) Nyugat-Dunántúl és Horvát-Szlavónia különböző megyéiben feküdtek, de egyházi és világi kultúrát támogató keze elért messze ezeken túl, a keleti országhatárokig is. Gyermeke, Ferenc (született 1555-ben, meghalt 1604-ben) dunáninneni főkapitány, Vas megye főispánja, királyi főlovászmester, a század legnagyobb törökverő hadvezéreinek egyike volt. A családi jószágot a csejtei uradalommal gyarapította. Feleségének, Báthory Erzsébetnek a nála szolgáló asszonyok és leányok véréért örökös csejtei fogsággal kellett lakolnia. Gyermekeik a Forgách-, Révay-, Zrínyi- és Drugeth-rokonságot kapcsolták be a famíliába. A fiú, Pál, csak a családban örökletessé váló udvari méltóságokat viselte: Vas megyei főispán, dunántúli főkapitány, királyi tanácsos, főudvarmester volt. Pál fia, Ferenc, apja címei mellé megkapta több megye főispánságát, 1664-ben országbíró, majd királyi helytartó lett, a hazai irodalom és zene egyik lelkes pártfogója. 1671-ben a Wesselényi-mozgalomban való részessége miatt kellett meghalnia. így szállott családi levéltára a kincstárra, bár a família az ő fiúutódaiban és egy másik Vas megyei középnemesi oldalágban tovább élt. A levéltárat utóbb más kamarai állagokból vett darabokkal is kiegészítették, így a Nádasdiak elküldött kiadványaival, másolatokkal, legutóbb pedig a bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratokkal (Haus-, Hof-und Staatsaschiv: Ungarn, Nádasdy'sche Familienakten; Hofkammerarchiv: Hoffinanz Ungarn, Vermischte Gegenstande, Gr. Nádasdy'sche Aktén). Az anyag nagy többsége misszilis: a családtagokhoz írott leveleken kívül a gazdasági alkalmazottaikhoz írott leveleket, sok levélfogalmazványt, valamint — kis számban — máshonnan idekerült darabokat is megőriztek. A legszenvedélyesebb levelező Nádasdi Tamás volt, a humanista műveltségű, anyanyelvét az írásbeliség útján