Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

versis proventibus et erogationibus címet viseli. Ezek bevételi csoportonként, azaz jövedelmi áganként tartják nyilván a pénzbevételeket (egy-egy rovaton vagy csoporton belül időrendben), majd - a kötetek másik felében - tárgyi csoportonként, ugyanilyen rendszerben a kiadásokat. E „manuale"-k alapján készülhettek az évi zárszámadások. A kétfajta könyvek sorozata 1725-től 1746-ig viszonylag teljes; néhol egy-egy évről egyik vagy másik típusú kötet hiányzik, gyakran viszont egy-egy kötet két, sőt három másolatban is megvan. A kötetek - tekintet nélkül jellegükre - egyetlen időrendi sorozatban foglalnak helyet. Az 1746-os évvel a sorozat megszakad. Kutatás esetén a sorozatot darabról darabra kell átnézni, illetőleg a kívánt évet (vagy éveket) kikérni. Idézésnél a sorozat címét és az évet kell megjelölni. E 264. MEMORIALE QUADRIPARTTTUM PRO RATIONISTA POBEST (Pobest számvevőségi segéd feljegyzései) 1569-1621 1 kötet Számvevőségi feljegyzések. 1 kötet. E kötetet Pobest Cirják számvevőségi segéd (coadjutor) kezdte vezetni 1574ben. (Pobest 1571-ben lépett kamarai szolgálatba mint Jezerniczky György számvevő mester segédje, és ilyen minőségben mint elsősorban a német nyelvű tisztviselői számadások számvevője 1574-ig, haláláig állt a szepesi kamara szolgálatában.) Célja az volt, hogy benne nyilvántartsa a számvevői hivatalnak a kamara vidéki tisztviselőivel való érintkezését, ezért a kötetet négy részre osztotta (innen a kötet eredeti címe). Az első rész a kamara számvevősége által a külső tisztviselőkhöz írt leveleket, a második a tisztviselők beküldött számadáskivonatait (extractus), a harmadik a negyedévi kivonatokat, végül a negyedik a kamarához beküldött évi számadásokat volt hivatva nyilvántartani. E rovatok szerint el is kezdte vezetni a nyilvántartást, a megfelelő rovatokba bevezetve a levelek tartalmi kivonatait, illetőleg a számadások és extractusok leírását, végösszegeit, de 1574-ben bekövetkezett halála miatt e nyilvántartás abbamaradt. A kötetet azonban a számvevőség továbbra is felhasználta oly módon, hogy az üres lapokra különböző, számvevőségi érdekű feljegyzéseket vezettek be (például a dikátorok vagy tizedszedők neveinek jegyzéke egy-egy évről, kimutatás megyék szerint több év ingyenmunkáiról, különböző kimutatások, fogalmazványok, számvevőséget érdeklő levelek másolatai stb., stb.). E feljegyzések főleg az 1570-es évekből valók, de néhány még az 1610-es évekből is található. A könyv így egészen vegyes számvevőségi vonatkozású feljegyzések rendszertelen halmazává lett. Ezen a XVII. században úgy próbáltak segíteni, hogy a fontosabbnak tartott tárgyakról az első két oldalon mutatószerű tartalomjegyzéket készítettek. Ekkor írták rá a kötet címlapjára a másodlagos, és annak tartalmát immár jobban kifejező címet: Copia ali-