Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IV. A SZEPESI ADMINISZTRÁCIÓ (KAMARA) TÖRTÉNETE 1672-1723

be. A hosszú idő óta 1681-ben ismét összehívott országgyűlés is foglalkozott a kérdéssel, és törvénybe iktatta az idegen kassai adminisztrátor elmozdítását (1681:13. te). Ám ennek sem lett semmi hatása: rövidesen közbejött Thököly szabadságharca, annak leverése után pedig visszaállt minden a régi kerékvágásba. 1690-1704 a) A kamarai státus rendezésinek szükségessége Az 1680-as évek második felétől egyre sűrűbben, több oldalról és szempontból merült fel a felső-magyarországi pénzügyigazgatási szerv státusa egyértelmű rendezésének szükségessége. Az uralkodó már nem térhetett ki a gravamenek sora elől, amelyeket az 1680-as években úgy-ahogy visszaállított alkotmányosság légkörében a magyar kamara küldözgetett az udvarba a szepesi adminisztráció önkényeskedéseivel, törvénytelen önállósodásával kapcsolatban. A minden tekintetben a Lipótféle abszolutizmust szolgáló Kollonich Lipót utódja a kamara elnökségében 1684től Erdődy Antal lett, s míg Kollonich elnöksége (1671-1684) nemcsak megtűrte, hanem bizonnyal elő is segítette a felső-magyarországi helyzetnek fentebb vázolt alakulását, Erdődy alatt kifejezett törekvés mutatkozott a „magyar kamarának korábban bírt jogaiba, tekintélyébe és jurisdictiojába" való visszahelyezésére. De nemcsak a magyar kamara, hanem - más szempontból - az uralkodó és az udvari kamara is mélyreható vizsgálatot látott szükségesnek. A felkelések, hadjáratok hosszú évei alatt meglehetősen összekuszálódott a felső-magyarországi jövedelmek helyzete. Ezért Bécsben is elérkezettnek látták az időt, hogy a zűrzavarba rendet vigyenek, és ahol csak lehet - főként az eddig elhanyagolt bányászat, továbbá a kamarai birtokgazdálkodás, szőlőgazdaság, a sóügy, a császári katonaság gabonával való ellátása terén - a kamarai gazdálkodást szervezettebbé, jövedelmezőbbé tegyék. Végül szükség volt a hivatal belső és külső tisztviselői hálózatának végleges rendezésére. b) Breiner-bizottság A fenti indokok késztették az uralkodót arra, hogy 1688. december 3-i rendeletével egy bizottságot küldjön ki Kassára, feladatául téve a generális vizsgálatot és a teendők megállapítását. A bizottság tagjai gróf Breiner Siegfried Kristóf (titkos tanácsos, az udvari kamara alelnöke), Thavonath Lajos (udvari kamarai tanácsos) és Mednyánszky Pál (magyar kamarai tanácsos) voltak. Ők 1689 áprilisától 1690 végéig tartózkodtak Felső-Magyarországon; ezen idő alatt a pénzügyigazgatás valamennyi ágát valóban a legalaposabb vizsgálatnak vetették alá, figyelmük valamenynyi igazgatási ág legapróbb részleteire is kiterjedt, működésük eredményét pedig két (1689. május 27-i és 1690. március 30-i) részletes utasításban rögzítették.