Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

III. A SZEPESI KAMARA (ADMINISZTRÁCIÓ) TÖRTÉNETE 1607-1672

kozások rendszeressé válása az 1640es évektől azonban nem jelentette a kollegiális formák visszatérését, mert a döntés továbbra is az első tanácsostól függött. b) Pénztár 1607-1619 közt a pénztár lényegében ugyanúgy működött, mint 1604 előtt. A pénztáros (perceptor) egyben hadi fizetőmester (solutor bellicus) volt. Az adminisztrátori állás megszervezése után csak 1624-ben állították fel a magyar kamara pénztárát Kassán. A pénztári hivatal (perceptoratus proventuum regiorum partium superiorum) az új helyzetben bizonyos fokig független volt az adminisztrációtól, bár természetesen mindenben szorosan együttműködött az adminisztrátorral, illetőleg később az első tanácsossal. A pénztárost a király a magyar kamara javaslatára nevezte ki, működését a kamara szabályozta. A költségvetést a pozsonyi kamara határozta meg, és minden jelentősebb összeg utalványozási jogát magának tartotta fenn. Az adminisztráció vezetőjének tehát pénztári tekintetben a hivatal mellett működő, a pozsonyi kamarától közvetlenül függő pénztáros működésének ellenőrzése volt a feladata, és utalványozási joga csak jelentéktelenebb pénzösszegekre terjedt ki. A pénztár bevételeit elvben negyedévenként kellett volna beszolgáltatni a pozsonyi pénztárba. (Persze a helyzet továbbra is az maradt, hogy a jövedelmek nagy részét már a helyszínen kifizették, és a kassai pénztárnak már csak nyugtákkal számoltak el, másrészt a katonai kiadások azonnal minden bevételt felemésztettek: ezért a magyar kamara előbb-utóbb le is mondott arról, hogy Kassáról bármi jövedelem is befolyjék: az egész bevétel közvetlenül a végvári rendszer ellátását szolgálta.) Pénzt csak pénztáros kezelhetett, a befizetésekről szóló nyugtákat viszont az adminisztrátor is aláírta és megpecsételte. A pénztár állapotát tükröző negyedévi kimutatásokat és évi számadásokat a magyar kamarának küldték meg. A hivatalszervezet differenciálódásának következménye volt, hogy az 1640-es évek elején a pénztárat még inkább függetlenítették a hivatal vezetőjétől: külön ellenőrt (contrascriba) neveztek ki melléje, majd az 1650-es évektől az ellenőrzést a levéltár vezetője vette át. c) Levéltár. Számadásügy A kamara irattárának vezetője 1607-1619 közt, akárcsak korábban: az irattáros vagy lajstromozó (regestrator) volt, míg a számviteli érdekű iratanyagot a számvevőség külön irattárában őrizték. Miután Kassa Bethlen kezére került, majd a nikolsburgi béke szabályozta a kérdést, az egész iratanyag a kassai kamarai házban maradt, összefoglalóan levéltárnak (archívum) nevezték azt, élére pedig levéltári őrt (archivi conservator) állítottak, aki egyaránt köteles volt szolgálni a királyt és a fejedelmi érdekeket. Ez a tisztség nemcsak akkor maradt fenn, mikor Kassa az erdélyi fejedelmek birtokában volt (1619-1629, 1644-1648), hanem közben és utána