Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

III. A SZEPESI KAMARA (ADMINISZTRÁCIÓ) TÖRTÉNETE 1607-1672

rály, az udvari kamara az 1604 előtti helyzet restaurálására törekedett, és ezt a címben is kifejezésre juttatva újra Kamarának nevezte a hivatalt; maga a hivatal is így titulálta magát. Az első években még kifejezésre jutott ugyan a címben a magyar kamarától való függőség (penes cameram Scepusiensem constituti consiliarii camerae Hungaricae), azaz hogy a tanácsosok magyar kamarai tanácsosi minőségben működnek a hivatal élén, de már 1608- 1609-től visszaáll a régi rang (consiliarii camerae Scepusiensis), bár a szepesi kamara tanácsosai továbbra is általában egyben pozsonyi tanácsosok is. A kialakult helyzetbe többé-kevésbé a rendek is előbbutóbb belenyugodtak, így aztán az 1610-es években a nádor, kancellária stb. számos ilyenfajta kompromisszummal éri be: Camera sive administratio Scepusiensis (1610,1612, 1615) vagy például „Camerae Scepusiensis out proventuum administratof (1618) stb., és a kettős elnevezés fennmarad egészen 1619-ig. Az elnevezésben közjogi okoknál fogva megnyilvánuló ellentmondás, illetőleg kettősség ellenére a hivatal szervezete és ügyintézése az 1610-es években egyértelműen kamarai jellegű. Vezetőjét a fentieknek megfelelően hol „administratornak", hol „praefectus"-nak titulálják. g) A nádor és helytartó szerepe A központi kormányzathoz való viszonyban az 1604 előtti helyzethez képest némi módosulás állt be, de még 1607-1619 közt is bizonyos eltolódás figyelhető meg. A rendi alkotmány megerősödése következtében a nádor, aki egyben a helytartói szerepkört is betöltötte, bizonyos befolyást nyert a pénzügyek irányítására, ami egyben a magyar tanács bizonyos fokú befolyását jelentette. A helyzet némileg emlékeztet a XVI. század közepének viszonyaira, bár az akkori helytartótanács pénzügyekben vitt szerepe kétségtelenül sokkal szélesebb körre terjedt ki. (A szepesi kamara fennállása, 1567 óta Bocskaiig a nádori tisztség nem volt betöltve, a főpaphelytartóknak pedig semmi befolyásuk nem volt a kamarákra.) A nádor és helytartó pontos szerepköre a kamarai ügyekben mindeddig nem tisztázott, illetve feltehetően egykorúan sem volt pontosan körvonalazva; azt a napi közigazgatási praxisban időről időre az éppen működő nádor erélye és tehetsége növelte, illetőleg a bécsi udvari kamara csökkentette. Tény, hogy a szepesi kamarát 1608-ban és 1610-ben (Illésházy, illetőleg Thurzó) restaurálta, adott számára utasítást és határozta meg szervezetét. Sőt 1610-ben Thurzó György mint nádor és helytartó a király által nyert „teljes hatalommal" (plena authoritate) rendelkezett a felső-magyarországi jövedelmek felől, a tisztviselők fizetéséről (korábban mindig az uralkodó, az udvari kamarán át adta az instrukciókat). Az utasítás szerint a kamara a királytól, majd utána közvetlenül a nádortól függ. Ezekben az években a nádor állapítja meg, illetőleg hagyja jóvá a kamara költségvetését, a számvevőség időről időre őt tájékoztatja kivonatok formájában a jövedelmek helyzetéről. Az iratok tanúsága szerint a nádor számos, a kamara működését meghatározó vagy kifizetésre felszólító rendelettel fordult a kamarához 1610 körül (főként végvári katonai jellegű ügyekben), és