Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG

vádjával nagyobb birtokkomplexumok konfiskálása: már a 80-as években, de főleg a 90-es évektől a szepesi kamara területén is általános gyakorlat lett, és az udvari kamarától irányítottan rendszeres pénzszerzési forrásként, jövedelmi ágként tekin­tették. Sajátos ellentmondás, hogy az „ország (azaz nemesség) jogainak és törvé­nyeinek" lábbal tiprása (és objektíve valóban a nemzet ellen elkövetett törvényte­lenség, amennyiben egyre inkább idegen befolyásnak engedett utat) a tisztán csak kincstári szempontokat tekintő kamara birtokfoglalásai útján és formájában lega­lább részlegesen az ország érdekeit is szolgálta, hiszen az ily módon előteremtett pénz egy részét valóban az országot a török ellen védelmező katonaság szükségle­teire fordították. Mindenesetre, ha a törvénytelen birtokelkobzások átmenetileg se­gítettek is a kamara pénzügyi egyensúlyán, végső fokon előkészítették átmeneti megszűnését is: a Bocskaihoz szegődött, megsértett nemesség egyik fő követelése a kamarák eltörlése, a két kamaraelnök (akik, „mint a vadászkutyák" szaglászták ki, hogy hol lehet kiforgatni a magyar nemeseket birtokukból - hangoztatták kiáltvá­nyukban) száműzése és a régi kincstartói állás visszaállítása lett. A kamara székhelye, Kassa városa már Bocskai álmosdi győzelme (1604. októ­ber 15.) után a felkelés mellé állt, a német katonaságot elűzte és a császári hadakat többé oda be nem engedte. Ezzel a szepesi kamara megszűnt működni, szervezete felbomlott. A kamara utolsó jelentése október 14-én kelt (Liber expeditionum), és a kamara megváltozott formák közt csak 1607 áprilisában kezdte meg újra műkö­dését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom