Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)
II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG
bérletre, majd a dézsma jelentékeny részét a kassai élésházba szállították be. A helybeli és környékbeli katonaság számára eladott élelmiszerekről az élésmester a kamarának számolt el. Más, nagyobb várakban (Szendrő, Munkács, Murány, Tokaj, Szatmár stb.) is voltak élésházak, élükön élésmesterekkel vagy „annonariusokkal", akik részben az illető várgazdaság termését, részben a nem Kassára, hanem az egyes várakba szállított tizedterményeket kezelték, és számadással ugyancsak a kamarának tartoztak. Az annonariusokat a kamara nevezte ki, és mint egyéb tisztviselőitől, tőlük is negyedévi kimutatásokat és az udvari kamarához továbbítandó évi számadást követelt. Kisebb várakban maguk az udvarbírók látták el ezt a funkciót. Minthogy az élésmesterek hivatala félig katonai jellegű volt, természetesen szorosan együttműködtek Kassán a főkapitánnyal, más várakban a várkapitányokkal, így ezen a téren is, mint az egész katonai közigazgatásban, alapfeltétel volt a jó viszony a kamarai és katonai igazgatás közt. Rendszerint a várgazdaságok termése és a tizejövedelem együttvéve sem volt elegendő a katonaság élelmezésésre, ezért a hiányzó mennyiséget a kamara egyéb jövedelmeiből pénzben kellett fedeznie, illetve az udvarbírák, élésmesterek útján a szükséges mennyiségű gabonát, bort, húst felvásároltatni. Az élelem előteremtése, ahogy a kamara ilyen irányú terjedelmes levelezéséből és egy fennmaradt, 1573. november 1.-1574. november 1. közti időre szóló, Pobest Cirják számvevősegéd által készített summarius extractusból (E 554. Városi és kam. iratok Fol. Lat. 846), valamint a kamara számadásaiból tükröződik, a következő módon történt. A kamara a felső-magyarországi főkapitánnyal és az élésmesterekkel való beható tárgyalás után a következő katonai év kezdetére (november 1.) a számvevőhivatalban elkészíttetett egy terjedelmes költségvetést, mely a várakat sorra véve megállapította, hogy a következő katonai év folyamán az adott várnak mennyi a gabona-, árpa-, zab-, bor- és hússzükséglete. A költségvetés váranként feltünteti az esetleges készletet, továbbá a tizedekből várható jövedelmet, végül azt a mennyiséget, amit a kamarának pénzben kell fedeznie. Ezen előmunkálat alapján osztották szét az élésházakba a terményt, illetve szolgáltatta ki a kamara a felvásárláshoz szükséges pénzt. A fennmaradt 1573/74. katonai évre a kamara által pénzben fedezendő élelmezési szükséglet az egész országrészben 29287 forint 73 1/2 dénár volt (az 1572. évi számadásban gabona, bor, hús vásárlására „cum pro quottidiana praebenda, tum pro repositio arcium finitimarum" effektíve több mint 28000 forintot adott ki a kamara), ez az összeg a 80-as évek végére már megközelítette a 40000 forintot! A várakban szolgáló magyar és német lovas és gyalogos katonaság nagy része nem a szepesi kamarától kapta zsoldját, erre ennek jövedelme már nem futotta, hanem az udvari haditanácstól függő, a főkapitány mellett működő katonai fizetőmester (magister solutionum, solutor belücus, Zahlmeister) útján az udvari kamarától. Bizonyos várak katonaságának a fizetése azonban állandóan vagy időnként a szepesi kamarára hárult, így például a 70 - 80-as években rendszeresen fizette a
