Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG

szetben szolgáltatott robot adminisztrációja nehézkes volt, és maga a munka sem ért sokat. A szepesi kamara területének nagy részén a 70-80-as évektől az ingyenmunka gyakorlatilag pénzadóvá alakult. Ezen adófajta kezelésében több formát próbáltak ki. Eleinte megyei alispánok a megyei tisztikarra támaszkodva felügyeltek a munkára, illetve szedték be a váltságösszegeket, a jobbágyoknak községenként adva ki a nyugtákat, számadásukat pedig a kamarához terjesztették be. A kamara tisztviselői a várkapitányokkal karöltve maguk is részt vettek az ellenőrzésben és a munka szorgalmazásában. Később gyakran előfordult, hogy a hadiadó rovói hajtották be egyben ezt az adót is. 1573-ban a kamara javaslatára az egész országrészbe egy pénztárost (perceptor vagy praefectus gratuitarum laborum) neveztek ki, majd miután ez a megoldás nem vált be, a következő évben minden egyes véghelyhez (ad singula confinia) egy-egy felügyelőt rendeltek ki, és ez a megyei közegekkel együttműködve hajtotta be a kötelezettségeket. Akármelyik forma is volt érvényben, az alispánok vagy a rovok, vagy a perceptorok számadásait egyaránt a szepesi kamara számvevősége vizsgálta felül, ugyanazt az eljárást követve, mint a hadiadónál. e) Városi taxa és cenzus Nem az országgyűlés szavazta meg, de csak azokban az években hajtották be, amikor a rendek megyei adót is megajánlottak, a szabad királyi városok adóját (taxa). A kamarának a városi taxa behajtásánál semminemű igazgatási feladata nem volt, mert az adót a városokra egy összegben szabták ki, az adótehernek a polgárság közti felosztását a városi tanács saját hatáskörében oldotta meg és maga is hajtotta be, majd szolgáltatta be a kamara pénztárának. A kamara teendője ezzel kapcsolatban annyi volt, hogy ha egyik-másik város az adóösszeg csökkentését kérte, a kamara tanácsosai vizsgálták ki, hogy indokolt-e a kérés, és erről véleményüket az uralkodóhoz terjesztették fel. Felső-Magyarországon öt szabad királyi város volt: Kassa, Bártfa, Eperjes, Kisszeben és Lőcse, továbbá hét bányaváros: Igló, Jászó, Rozsnyó, Gölnic, Rudabánya, Szomolnok, Telkibánya; ez utóbbiak közül azonban Gölnic, Szomolnok és Rudabánya korszakunkban már magánföldesúri kézbe került. A városok által fizetett taxa elvileg általában 14000 Ft-t, a valóságban rendszerint valamivel kevesebbet tett ki (míg a megyei adó általában 20- 25000 forint közt mozgott). A taxán kívül a városok még egy másik adót is fizettek - ezt azonban már rendszeresen évente -, a cenzust, azaz földbért, amellyel a királynak mint magánföldesuruknak tartoztak. A felső-magyarországi városok cenzusa „ősi szokás szerint" 1550 forintra rúgott, ez szintén a kamara pénztárába folyt be. f)A jászok is kunok adója Az adófajtákról szólva meg kell még emlékezni a jászok és kunok adójáról. E kiváltságolt területeknek az a része, amely nem esett török hódoltság alá, a szepesi