Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)
II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG
dolgozta ki a végleges költségvetést. 58 A kamara évi számadását ugyancsak az udvari kamarában hagyták jóvá, de közben az egyes tisztviselők negyedévi kimutatásait és számadásait is ide kellett felküldeni. Az uralkodónak vagy a helytartóknak, a főhercegeknek a szepesi kamarához szóló rendeletei az udvari kamaránál keletkeztek. Amikor az udvari kamara Rudolf trónralépte után kettévált, az egyik az alelnökkel Bécsben maradt (hinterlassene Kammer), a másik az elnökkel a király új székhelyére, Prágába költözött (anwesende Kammer), a szepesi kamara közvetlenül az előbbi függésében maradt. A szepesi kamarának a pozsonyihoz való - az 1567-i utasításában ellentmondásosan meghatározott - viszonyát a kamara e korszakát illetően Szentpétery Imre megnyugtatóan tisztázta. 59 Az utasítás bizonytalan megfogalmazásai mélyén feltehetően az állt, hogy maga az uralkodó és az udvari kamara sem tudta egészen pontosan kijelölni az új kamara helyét (jellemző a bizonytalanságra, hogy a tisztviselők kinevezése, az alaputasítás kibocsátása után, 1567 májusában a király még egyszer belebocsátkozott annak a kérdésnek a taglalásába, hogy vajon szükséges-e egyáltalán az új kamara 60 ), és azt végül is nem az elvek, hanem a gyakorlati élet alakította ki. A kamara első éveiben a kezdeti nehézségek, a kialakulatlan ügymenet szükségessé tették, hogy a pozsonyi kamara egyfajta irányító szerepet töltsön be. Bár a király már 1567 tavasza óta az udvari kamarán keresztül küldte rendeleteit a szepesi kamarához, számos esetben a szepesi kamara területi illetékessége körébe vágó ügyekben is a pozsonyi kamarához küldte leiratait, ez pedig utasította a szepesit, hogy intézkedjék, és jelentését küldje fel az udvariba. Másfelől a szepesi kamara nehezebb, kényesebb ügyekben a pozsonyi tanácsosokhoz fordult felvilágosításért. A szepesi kamarának ez a kettős függése azonban csak addig tartott, amíg a kamara szervezete meg nem erősödött, ügymenete egyenesbe nem jutott, és úrrá nem lett a kezdeti nehézségeken, ami 1571 után fokozatosan be is következett. A pozsonyi kamara sem ragaszkodott az irányító szerephez, hiszen nem volt meg a helyzetismerete, érdemileg nem tudott határozni vagy véleményt alkotni a felső-magyarországi ügyekben. így aztán az első egy-két év után, ha az udvari kamara a szepesi illetékességébe vágó ügyekben fordult hozzá, a tanácsülés nem is foglalkozott már vele, hanem a titkár rávezette az iratra: „Camerae Scepusiensi dandum", és intézkedés végett leküldték Kassára, vagy visszautalták Bécsbe az ügyet azzal, hogy a szepesi kamara illetékes információt adni. A hetvenes évek közepétől ez a közvetítő szerep is megszűnt: az udvari kamara egyenesen Kassára küldött minden, a szepesi kamara illetékességébe tartozó ügyet, ez pedig közvetlenül Bécsnek válaszolt. (Az eredeti királyi leiratokat közvetlenül a szepesi kamarához címezték, ha pedig az uralkodóhoz címzett, a szepesi kamara intézkedését igénylő iratról, kérvényről PL az 1572/73. évről uo. 169-175. fot. ifi. Szentpétery Imre: A pozsonyi és szepesi kamarák viszonya a XVI. sz.-ban. Domanovszky Emlékkönyv. Bp. 1937,534. kk. Acsády: i. m. 31.
