Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG

i) Szolgaszemélyzet Végül a kamara személyi állományát kiegészítette a szolgaszemélyzet, amely kezdettől két futárból (postarius) és egy kapusból (janitor) állt. Ez a személyzet azonban éppen csak a legszükségesebbre volt elegendő, ezért a régi középkori gyakorlat továbbélését lehet megfigyelni abban, hogy a kamara elnöke és tanácsosai saját jövedelmükből tartanak még bizonyos személyzetet. A tanácsosok ugyanis igen sűrűn szálltak ki szemlékre, vettek részt birtokok átvételében, várak és jövedelmi ágak vizsgálatában, és ha ezen utak költségeit a kamarai pénztárból kellett is kifizetni, kísérőszemélyzetet már nem adhatott melléjük a kamara. így például Nagyváthy Ferenc tanácsosról tudjuk, hogy 6 lovat és 10 személyt kellett eltartania 400 forintos tanácsosi fizetéséből.

56 A szepesi kamara személyzete tehát a kezdeti 11 személlyel szemben a 70-es évek derekától 19-21 főre emelkedett (a pozsonyi kamaráé ebben az időszakban 25 körül mozgott), e hivatalszervezetre hárultak a felső-magyarországi részek sokirányú teendői. 3. A SZEPESI KAMARA VISZONYA A BÉCSI UDVARI ÉS A POZSONYI MAGYAR KAMARÁHOZ Milyen volt szepesi kamara viszonya egyrészt a bécsi udvari, másrészt a pozsonyi magyar kamarához a tárgyalt korszakban? Az 1567-i alaputasítás ebben a tekintetben ellentmondó elveket tartalmaz: a szepesi kamarát a vonatkozó artikulusok egy része közvetlenül a pozsonyi kamara mint felsőbb hatósága alá rendelte, más cikkelyei szerint viszont jelentéseit vagy az udvari, vagy a pozsonyi kamarához kellett küldenie, a 72. pont pedig úgy intézkedik, hogy bár „közvetlenül" a pozsonyitól függ, mindkét kamara az udvari kamarát tekintse fejének. Ezen ellentmondások elsősorban a pozsonyi kamarához való viszonyát teszik homályossá. Abban a tekintetben egyértelmű a helyzet, hogy az új kamara e fogalmazás szerint is közvetetten (a pozsonyi kamarán keresztül) vagy közvetlenül az udvari kamara alá volt rendelve. A szepesi kamara tehát az 1527 után, újjászervezett Habsburg-pénzügyigazgatás rendszerébe szervesen illeszkedett bele, felállításába, tisztviselőinek kinevezésébe, jövedelemkezelésébe a rendiség, az országgyűlés nem szólt bele, ahogy akkor sem emelt kifogást, amikor 1528-ban Ferdinánd a magyar kamarát megalapította. Nem függött a Helytartótanácstól sem, amely a XVI. század dereka előtt már elvesztette minden befolyását a pénzügyekre. Az országgyűlés egy-két esetben megpróbált ugyan némi befolyást gyakorolni a kamarai ügymenetre - így 1587-ben, amikor a tisztviselők kinevezésébe akartak beleszólni, vagy 1593-ban, amikor a kincstartói hivatalt próbálták betölteni -, ezek a kísérletek azonban kudarcot vallottak. MaLiber exp. 1579. dec. 13.