Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

ték be. A jegyzőkönyvet az adminisztrátor és az aktuárius írta alá, és egy másodpéldányát hetenként megküldték a magyar udvari kamarának. (Ezen elküldött jegyzőkönyveket 1. Magyar Kamara levéltára. Protocolla Cameralium adminisírationum in variis negotiis submissa, 1775-1785. sorozatban.) A határozat alapján az aktuárius készítette el a válaszfogalmazványt, amelyet a referens és az adminisztrátor revideált, aláírt, majd a kiadmányozást ismét az aktuárius intézte a kancellistákra támaszkodva. Ezután az iratok az irattárba kerültek, amelyre ugyancsak az aktuárius viselt gondot. Az irattárban az első kancellista az egyes ügyiratoknak havonta elölről kezdődő irattári számot (numerus regestrationis) adott (amelyet az ügyirat minden egyes darabjára felül rávezetett, pl. Nr 16. julii 1776), mégpedig azon sorrendben, ahogy azok az üléseken sorra kerültek. Azután e számok sorrendjében évente felfektetett lajstromkönyvekbe vezette be az egyes ügyiratok tartalmi kivonatát. (E lajstromkönyvek alapján külön kötetben mutatót is készített.) Az egy-egy ülésen megtárgyalt ügyiratokat (ügyiratonként közös palliumba helyezve), továbbá az illető ülés eredeti jegyzőkönyvét közös palliumba helyezte; a palliumra rávezette az ülés számát (az üléseket évente elölről kezdődő számokkal jelölték), dátumát, valamint az abban levő ügyiratok első és utolsó irattári számát (pl. Sessio 24. 16. junii. 1776. A nro 32 usque 61 regestratum); végül e palliumokat évente az ülések számának sorrendjében helyezte el az irattárban. Az iratok ma is ebben az eredeti rendben találhatók: a tanácsülések sorrendjében ülésenként csoportosítva együtt vannak az ülésjegyzőkönyvek és iratok. Ez utóbbiak egy ülésen belül jegyzőkönyvi számok, illetőleg az ezekkel párhuzamosan futó, de egy-egy hónap egész iratanyagát átfogó irattári számok sorrendjében találhatók. Egy ügyirat jelzete tehát három számból tevődik össze: ülés száma - jegyzőkönyvi szám - irattári szám. (Pl. Sessio 1776. Sessio 24. Nr prot. 4. Nr /regestrationis/ 35.) A középső tulajdonképpen el is hagyható, hiszen a jelzetet az irattári szám önmagában is pontosan megadja. (Az első években még egy negyedik szám is szerepelt: az egyes ügyiratok hátán látható „fascikulus", amely több hónapon átfutó sorszámmal az egyes ügyiratokat jelölte. Ez azonban a leszámozás felesleges szaporítása volt, később el is hagyták, a segédkönyvekben nem is szerepel.) Az egy-egy évet átölelő lajstromkönyvek (Regestum actorum...) az irattári számok sorrendjében tartalmazzák az egyes ügyiratok többnyire német, kisebb arányban latin tartalmi kivonatát, fejcímben feltüntetve az ülés számát és dátumát. (A jegyzőkönyvi szám itt nem szerepel.) A mutatókönyvek (index actorum) közül az első kötet 1774- 1780-at, a második 1781-1784 októbert, a harmadik 1784 november -1785 októbert öleli fel. Személyes helyneveket (az érintett hivatal székhelyét), részben tárgyi címszavakat vetít ki, és (latinul) rövid tartalmi kivonatokat ad. Az egyes betűkön belül nincs szoros betűrend, hanem az egyes bejegyzések olyan sorrendben következnek, amilyenben az egyes ügyek tárgyalásra kerültek, tehát ahogy az iratanyag maga fekszik. A mutatók az egyes ügyiratokra nézve a címszón és kivonaton kívül tartalmazzák az évet,