Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

5. A döntést a jegyző az illetékes departamentum ülésjegyzőkönyvének üres jobb hasábjára (a beadvány kivonata mellé) darabról darabra bevezette, ugyanakkor a jegyzőkönyv címében feltüntette az ülés dátumát, alatta pedig (a bal hasábon felül) az ülésen részt vettek neveit. 6. Az ülés után a megfelelő jegyzőkönyv a referenshez került, aki azt - a dátumot rávezetve - ellenőrizte (revidit, revisa) és aláírta. Maga a tárgyalt irat a votum-íwel együtt az illetékes - az adott referenciához beosztott - titkárhoz került, aki elkészítette az elintézésfogalmazványt (conceptus expeditionum), amelyet (a bal, üres hasáb közepén) aláírt. Magára a beérkezett iratra kívül rávezette: „relatum" vagy „expeditum", amelyet (a bal, üres hasáb közepén) aláírt, s az ülés dátumát (az expeditiót nem igénylő iratokra: „pro statu notitia" vagy „ad acta"). 7. Az elkészült fogalmazványt a kapcsolatos iratokkal a titkár átküldte a referensnek, aki azt átnézte, esetleg javításokat eszközölt, majd (a bal hasábon, a titkár aláírása felett) „expediatur" jellel és kézjegyével (aláírásával) eUátta. 8. Ezután valamennyi iratot a vonatkozó ülésjegyzőkönywel együtt az elnökhöz vagy helyetteséhez küldte át, aki az ülésjegyzőkönyvet is, az elintézésfogalmazványt is „expediatur" jellel (a referens neve fölött) aláírta. (Fontosabb ügyekben maga a referens írta meg az elintézésfogalmazványt, és közvetlenül továbbította az elnökhöz azt.) 9. A kiadmányozott fogalmazványt és a hozzá tartozó iratokat az elnök átküldte a számvevőségbe. (A titkár még a 6. fázisban minden fogalmazvány külsejére rávezette: „Videat officina rationaria".) Ha a számvevőnek megjegyzése volt, ennek írásbeli rögzítésével visszaküldte az illetékes referensnek. Ha észrevétele nem volt, kivonatosan bevezettette az e célra szolgáló lajstromkönyvekbe, a fogalmazvány hátlapjára ráiratta: „Vidit officina rationaria", s a kapcsolt iratokkal átküldte a kiadóhivatalba. 10. A kiadóhivatalban a kiadó a fogalmazványt az írnokokkal lemásoltatta, a letisztázott kiadmányt összeolvastatta és szerelte (a másolatban vagy eredetiben csatolandó iratok mikéntjét a titkár már korábban ráírta a fogalmazvány hátlapjára, a kiadónak szóló esetleges egyéb utasításokkal), megszerezte a szükséges aláírásokat, a kiadmányt megpecsételtette, megcímezte és gondoskodott elküldéséről. (A fogalmazványra a másoló írnok és az összeolvasok rávezették névjelüket és a dátumot, ez alá a kiadó feljegyezte a kiadmányozás napját és aláírta.) A magyar kamarához címzett jelentéseket, továbbá a szabad királyi városokhoz és a jogügyi aligazgatóhoz írt rendeleteket az elnök és a titkár, a többi kiadványt csak a titkár írta alá. A kiadóhivatal a saját munkájáról rovatos nyilvántartókönyvet vezetett, 1. a Tabelláé super operatione cancellareae... leltárát. 11. A kiadó, miután befejezte munkáját, az iratokat az irattárnak küldte meg. Itt az ügyiratot (tehát: beadvány, elintézésfogalmazvány és votum-ív + esetleg egyéb kapcsolt iratok, mellékletek) az előző korszak gyakorlatával szemben nem vá-