Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

I. Lipót 1688. december 3-iki rendeletével kinevezte gróf Breiner (az iratokban többnyire: Breüner, Breuner) Siegfried Kristóf titkos tanácsost, az udvari kamara alelnökét, Thavonath Lajos udvari és Mednyánszky Pál magyar kamarai tanácsosokat császári és királyi biztosokká a szepesi kamara helyzetének kivizsgálására. Különösen a kamara belső és külső tisztviselőinek, a kamara alá tartozó kincstári birtokoknak és az udvarnál a kamara ellen emelt panaszoknak revízióját (... pro visitatione Camerae istius nostrae Scepusiensis tam internorum quam externorum officiorum, bonorumque ab eadem dependentium, necnon revisione certorum gravaminum hic in Aula nostra adversus eandem Cameram nostram motorúm...) tette feladatukká. A vizsgálatra mindenekelőtt azért volt szükség, mert a váltakozva hol kamarának, hol administratiónak nevezett felső-magyarországi pénzügyi szervezet a Thököly-szabadságharc leverése, Felső-Magyarországnak és központjának, Kassának a császári seregek által történt visszavétele (1685. október 25.) után évekig nem tudott úrrá lenni a helyzeten, számos nehézséggel küzdött. A biztosok - Thavonath nélkül, aki végül mégsem vett részt a bizottságban 1689 áprilisában kezdték meg működésüket Kassán, és - személyesen járva be egész Felső-Magyarország területét - hosszú idő óta a leghatásosabb és minden részletre kiterjedő vizsgálatot folytattak le a kamara valamennyi működési körét, „belső és külső státusát" illetően. A vizsgálat többek közt kiterjedt a felső-magyarországi harmincadügyre, a bányaügyre (a nagybányai és felsőbányai arany és ezüstbányák és pénzverés, a szomolnoki rézbánya és a sóvári sóbánya tartozott ekkor a kamara igazgatása alá), a máramarosi sókereskedelemre, a tokaji és más sóhivatalokra, a kamarai kezelésben lévő kincstári birtokokra és szőlőkre, borkereskedelemre, az országrészben elhelyezett katonaságnak a kamarára háramló ellátási költségeire, az élésházakra. Mindeme igazgatási ágak bevételeit és kiadásait évekre visszamenően regisztrálták, új költségvetést állapítottak meg, és mindezzel kapcsolatban szabályozták a kamara igazgatási funkcióit, nem utolsósorban pedig új rendet teremtettek a kamara belső szervezetében. A gyakran kamarának nevezett, de jogilag csak igazgatósági rangban levő pénzügyi szervezetet (amely 1622 óta elvileg csupán a magyar kamarának volt alárendelve, élén adminisztrátor állt, külön számvevősége nem volt) ismét kamarává szervezték át. Nem nehéz felismerni ebben a XVII. század utolsó évtizedeiben egyre erősödő gyarmatosító gondolatot, amely ezzel az intézkedéssel is az ország igazgatási egységén igyekezett rést ütni, a magyar kamara befolyását gyengíteni és a bécsi udvari kamara közvetlen befolyását erősíteni, bár az országrésznek a magyar kamara hatásköréből való teljes kiszakítására - mint ahogy ez az újszerzeményi területeken történt - nem volt lehetőség: az udvari törekvéseknek a szepesi adminisztráció tekintetében gátat szabott az 1681:13. tc. Mindenesetre a bizottság átszervező tevékenysége szankcionálta az 1672 óta egyre erősebben utat törő tendenciát, tudniillik az udvari kamara közvetlen befolyásának növekedését, sőt például az újjászervezett szepesi kamarát a gabonaügy vonatkozásában kizárólag az udvari kamara alá rendelte; egyébként újra felállította