Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

ilyen „denunciator" - ha a kérdéses birtokról jogilag valóban igazolható, hogy az a kincstárt illeti, és a konfiskálás is megtörtént - pénzben vagy birtokban jutalmat kap. Mégpedig ha az illető fiskalitás értéke 10000 forinton alul mozog, az érték egyharmadának megfelelő, ha ennél nagyobb értékű, az uralkodó által megállapított összegű jutalmat. Ezen a téren a kamarai adminisztráció elsősorban saját vidéki tisztviselőire (kincstári ügyvédek, udvarbír ák, harmincadosok stb.) támaszkodott, feladatukká téve, hogy állandóan szimatoljanak eltagadott kincstári jogok után. Ugyanakkor a jutalom reményében a magánosok tömege is élt szóban vagy írásban a feljelentés lehetőségével. A feljelentések egy része írásban a kamarai adminisztráció székhelyére futott be (nagyrészt névtelenül), más része írásban vagy szóban az egyes kamarai uradalmak ügyvédjeihez (fiscalis procurator). A feljelentések egy része alaptalan volt, vagy legalább is igen labilis (kézenfekvő, hogy egyesek ily módon próbáltak ártani haragosaiknak), ezért a denuntiatio kézhezvétele után a kamarai tanács véleményezésre kiadta azt a jogügyi aligazgatónak vagy valamelyik kincstári ügyvédnek; ha szükségesnek látszott, tanúk meghallgatásával alaposabb helyszíni vizsgálatot is tartott, majd ezek alapján helyezte folyamatba a konfiskációs eljárást, illetőleg ejtette el az ügyet, ha a feljelentés alaptalannak bizonyult. E denuntiatiók nyilvántartása végett rendelte el a kamarai tanács 1730-ban, hogy a befutott feljelentésekről a tanácsjegyző másolati könyvet készítsen. (Az első kötetet valóban a „protocollista consistorialis" készítette, később, úgy látszik, a számvevőségen vezették és őrizték az effajta könyveket, mint általában a fiskalitásokkal kapcsolatos különböző nyilvántartásokat.) A ránk maradt két kötet (eredetileg nyilván több lehetett) tehát a magszakadás vagy hűtlenség miatt gyaníthatólag a kincstárt illető, de magánosok kezén lévő felső-magyarországi birtokokkal, részbirtokokkal, különféle haszonvételekkel, talált kincsekkel stb. kapcsolatos, kamarai tisztviselők vagy magánosok által tett feljelentések másolatait tartalmazza. Sok esetben - főleg a második kötetben - megtalálható a jogügyi aligazgatónak, illetve valamelyik kincstári ügyvédnek a tárgyról benyújtott írásos véleménye is. Egyes feljelentésekkel kapcsolatban egyéb iratok teljes szövegű vagy kivonatos másolatát is tartalmazzák a kötetek (például a vizsgálat alkalmával eszközölt tanúvallatás deutrális pontjai); az első kötetben a feljelentések teljes szövegű másolata mellett a margón különféle megjegyzések találhatók: a praesentatum dátuma és az elintézés különböző fázisainak megörökítése kivonatosan (például a vizsgálat elrendelése, illetőleg annak megejtése, az ügyben kelt iratok regesztája stb.). A kötetekben a bejegyzések általában időrendben következnek egymás után. A kutatást az első kötetnél (1730-1754) a kötet végén található mutató könnyíti meg, amely általában személyneveket vetít ki; a második kötethez (1765-1770) mutató nem készült, így ezt kutatás esetén végig kell lapozni. Kérőlapon és idézésnél a kötetek címe és az év (évkor) tüntetendő fel.