Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

kîg - a legkülönbözőbb, részben igen értékes irattömeget ölelte fel. A XIX. század első felében még e sorozat részeit alkották a Kassán régebben „Correspondentiae rebellium" névvel jelölt iratok (Thököly szepesi kamarájának, Rákóczi „Consilium Oeconomicum"-ának levelezése), a Bethlen Gábor és I. Rákóczi György szepesi kamarájának megmaradt iratanyaga, ezeken túl a kamarának különböző országnagyokkal, főkapitányokkal folytatott levelezése, nagy mennyiségű értékes politikai történeti iratanyag, amelyekből később a levéltárban több önálló állagot alakítottak ki. E sorozathoz tartoztak továbbá olyan felsőbb kamarai rendeletek, kamarai tisztviselők jelentései, magánosok által írt levelek és kérvények, kamarai fogalmazványok, amelyeket később a nagy időrendi sorozatokba helyeztek vissza. A sorozat története az 1842 utáni évtizedekben homályos. Nagyobbik részét valószínűleg még a kamarai levéltár működése során a levéltár különféle gyűjteményes jellegű sorozataiba osztották be. Később, már a Magyar Országos Levéltárban, a szepesi kamara levéltárának felállításakor több önálló állag innen került ki, például a bizottságok sorozatai (Commissio juridica, Commissio oeconomica, Commissio tricesimale), az Instantiae et assignationes elemosynariae, a Bethleniana, a Thököiyana és Rákócziana (utóbbi kettő ma már be van olvasztva a Thököly-, illetőleg Rákóczi-levéltárba), azActa abolitionis collegii S. J. A megmaradt iratokból Herzog József, a kamarai levéltár kezelője 1913-ban ismét két sorozatot alkotott, helyesebben töredékeiben rekonstruálta a XVIII. század végén megszüntetett „Negotia miscellanea"-t: amely iratokon, kisebb-nagyobb fraktur csomót képező csomókon megmaradt a betűs-számos jelzet (az 1750-es években végrehajtott rendezés nyoma), azokat egyeztette az 1750-es években Korponay által készített, majd a 70-es évekig kiegészített régi segédkönyvvel, a kötetben kék ceruzával körülrajzolva azon numerusokat, melyek megvoltak, és a sorozatot 34 csomóban Negotia miscellanea néven állította fel. A többi iratot az 1842-ben készített „Consignatio..." numerusaival egyeztette (a meglévő numerusokat e segédkönyvben azonos módon jelölve meg), és 13 csomóban „Miscellanea Cassoviensia" néven állította fel. A számok természetesen erősen foghíjasak, hiszen az első sorozat eredeti - a segédkönyv által tükrözött - mennyiségének mintegy 1/4-1/5-ére, a második pedig legalább 1/20-ára csökkent. (A „Consignatio"-ban szerepel - minden megjegyzés nélkül a Korponay-féle „Liber actorum miscellaneorum"-ban lajstromozott, tehát ma „Negotia miscellanea" néven felállított iratok nagy része is.) A két sorozat jelenlegi, az eredetihez képest erősen leapadt állapotában is a kamara ügyköreinek szinte valamennyi ágából tartalmaz iratokat, aminthogy ezt a sorozat létrejöttének körülményei megmagyarázzák. A legkülönfélébb, bármifajta belső kapcsolat, tervszerű szándék nélkül, teljesen esetlegesen egymás mellé került és lajstromozott iratok (iratcsoportok) sora alkotja mindkét sorozatot. Ritkán szerepelnek egy-egy numerus alatt egyes iratok. Általában - mint már volt róla szó egy-egy ügy során az ügyintézésben egymáshoz került iratok, kapcsolt mellékletek stb. együtt maradtak; egy-egy numerus tehát tartalmilag többnyire egy-egy kisebbnagyobb tárgyi egység, külső megjelenésében kisebb-nagyobb iratköteg, fraktur