Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

A jelentések nagy részét a jelek szerint - mivel többnyire birtokügyeket vagy gazdasági kérdéseket érintettek - a számvevőség levéltárában őrizték, részben kü­lön sorozatban, részben bizonyos tárgyi csoportokban. Jelen sorozatban az egykor valószínűleg hatalmas mennyiségű jelentéstömegnek csak egy elenyésző kis hánya­da maradt fenn: egy részük a számvevőség levéltárával nyilván elpusztult, más ré­szüket a pozsonyi kamarához küldött jelentésekhez csatolták mellékletül, további jelentések az irattárba kerültek, s különböző sorozatokba (elsősorban a Repraesen­tationes, informationes et instantiae, „Negotia miscellanea"), illetve később a pozso­nyi kamara archívumának mesterséges sorozataiba (főként a Neo-regestrata acta­ba) sorolták be őket. Az itt ismertetett két kisebb sorozat úgy keletkezett, hogy 1767-ben a számvevőségen őrzött rendezetlen iratok tömegéből a magyar kamara rendeletére (azzal a céllal, hogy felküldik a pozsonyi kamarai archívumba) néhány száz jelentést lajstromba foglaltak és átadtak az irattárnak. Ily módon két, külön­külön segédkönyvvel ellátott (jellegében teljesen azonos) sorozat keletkezett, ame­lyekből azonban a későbbi években a jelentések nagy részét kiemelték és máshová helyezték, ezért e sorozatoknak is csak a töredéke maradt fenn. A ,Jlelationes" című csomóban mindössze két jelentés található: Potoczky Kris­tóf irattáros jelentése több Szatmár megyei fiskális birtokügyben (1725) és Stemper András jelentése az Ungvár-Munkács-Szentmiklósi kincstári uradalomnak bérlő­jétől, báró Hager Ottó Zsigmondtól való visszavétele (1725-1727) ügyében; mind­kettő több melléklettel. A sorozat mutatója (amely a jelentéstevők neveinek kezdő­betűje szerint betűnként, betűkön belül időrendben tartalmazza a sorozatban egy­kor megvolt jelentéseket) ma már nem használható, mert azt nem tartalmazza, hogy a hiányzó darabokat hová helyezték át. A ,J)iversae relationes" című csomóban már több jelentés maradt fenn, de az iratok nagyobb része itt is hiányzik. Kiküldött kamarai tanácsosok és egyéb tisztvi­selők (titkár, számvevő, fogalmazó, irattáros stb.), jogügyi aligazgatók, kamarai ügyvédek, a kamarai javak prefektusainak jelentései találhatók itt a XVII. század utolsó harmadától 1767-ig, mégpedig elsősorban kincstári jószágokkal kapcsolat­ban (kamarai uradalmak vizitációiról, becsléseiről szóló jelentések, az uradalmak átvétele, zálogba-bérbeadása, visszavétele alkalmából, tisztviselők elleni vizsgála­tok, kamarai birtokokon végrehajtott melioratiók felmérése stb.), továbbá egyéb jövedelmi ágak állapotára vonatkozóan (harmincadhelyek, arany-, ezüst-, réz-, só­bányák, salétromfőzés); ezen túl vizsgálatok, kamarai birtokok és magánföldesurak közti súrlódások, kamarai birtokok népeinek panaszai ügyében, jelentések a fiskális uradalmakban tartott úriszékekről, megyei és városi tisztújításokról, a rekatolizá­cióval kapcsolatos biztosi ténykedésről (protestáns vallásgyakorlat eltiltása, katoli­kus templomok létesítése a felső-magyarországi városokban stb.). Külön figyelmet érdemel Holló Zsigmond tanácsos jelentése 1697-ből, a hegyaljai felkelés leverése után (mellékelve számos irat a felkelés idejéből). A jelentések mellett részben megvannak, részben hiányoznak az iratokban hi­vatkozott mellékletek, a jelentés bizonyító iratai, illetve ezek másolatai ( összeír á-

Next

/
Oldalképek
Tartalom