Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

A jelentések nagy részét a jelek szerint - mivel többnyire birtokügyeket vagy gazdasági kérdéseket érintettek - a számvevőség levéltárában őrizték, részben külön sorozatban, részben bizonyos tárgyi csoportokban. Jelen sorozatban az egykor valószínűleg hatalmas mennyiségű jelentéstömegnek csak egy elenyésző kis hányada maradt fenn: egy részük a számvevőség levéltárával nyilván elpusztult, más részüket a pozsonyi kamarához küldött jelentésekhez csatolták mellékletül, további jelentések az irattárba kerültek, s különböző sorozatokba (elsősorban a Repraesentationes, informationes et instantiae, „Negotia miscellanea"), illetve később a pozsonyi kamara archívumának mesterséges sorozataiba (főként a Neo-regestrata actaba) sorolták be őket. Az itt ismertetett két kisebb sorozat úgy keletkezett, hogy 1767-ben a számvevőségen őrzött rendezetlen iratok tömegéből a magyar kamara rendeletére (azzal a céllal, hogy felküldik a pozsonyi kamarai archívumba) néhány száz jelentést lajstromba foglaltak és átadtak az irattárnak. Ily módon két, különkülön segédkönyvvel ellátott (jellegében teljesen azonos) sorozat keletkezett, amelyekből azonban a későbbi években a jelentések nagy részét kiemelték és máshová helyezték, ezért e sorozatoknak is csak a töredéke maradt fenn. A ,Jlelationes" című csomóban mindössze két jelentés található: Potoczky Kristóf irattáros jelentése több Szatmár megyei fiskális birtokügyben (1725) és Stemper András jelentése az Ungvár-Munkács-Szentmiklósi kincstári uradalomnak bérlőjétől, báró Hager Ottó Zsigmondtól való visszavétele (1725-1727) ügyében; mindkettő több melléklettel. A sorozat mutatója (amely a jelentéstevők neveinek kezdőbetűje szerint betűnként, betűkön belül időrendben tartalmazza a sorozatban egykor megvolt jelentéseket) ma már nem használható, mert azt nem tartalmazza, hogy a hiányzó darabokat hová helyezték át. A ,J)iversae relationes" című csomóban már több jelentés maradt fenn, de az iratok nagyobb része itt is hiányzik. Kiküldött kamarai tanácsosok és egyéb tisztviselők (titkár, számvevő, fogalmazó, irattáros stb.), jogügyi aligazgatók, kamarai ügyvédek, a kamarai javak prefektusainak jelentései találhatók itt a XVII. század utolsó harmadától 1767-ig, mégpedig elsősorban kincstári jószágokkal kapcsolatban (kamarai uradalmak vizitációiról, becsléseiről szóló jelentések, az uradalmak átvétele, zálogba-bérbeadása, visszavétele alkalmából, tisztviselők elleni vizsgálatok, kamarai birtokokon végrehajtott melioratiók felmérése stb.), továbbá egyéb jövedelmi ágak állapotára vonatkozóan (harmincadhelyek, arany-, ezüst-, réz-, sóbányák, salétromfőzés); ezen túl vizsgálatok, kamarai birtokok és magánföldesurak közti súrlódások, kamarai birtokok népeinek panaszai ügyében, jelentések a fiskális uradalmakban tartott úriszékekről, megyei és városi tisztújításokról, a rekatolizációval kapcsolatos biztosi ténykedésről (protestáns vallásgyakorlat eltiltása, katolikus templomok létesítése a felső-magyarországi városokban stb.). Külön figyelmet érdemel Holló Zsigmond tanácsos jelentése 1697-ből, a hegyaljai felkelés leverése után (mellékelve számos irat a felkelés idejéből). A jelentések mellett részben megvannak, részben hiányoznak az iratokban hivatkozott mellékletek, a jelentés bizonyító iratai, illetve ezek másolatai ( összeír á-