Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

lel jelezte a lajstromozó, az 1720-as évektől feltüntetve azt is, hogy a segédkönyvben milyen betű alatt lajstromozta. A jelen sorozatban található iratokat az eredetileg velük közös sorozatban elhelyezett királyi leiratoktól és bécsi udvari kamarai rendeletektől csak 1750 körül választották külön. Ez utóbbiakat 1755-ben Kassáról a pozsonyi kamara ekkor megszervezett archívumába szállították. A szétválasztás nem volt teljesen következetes és körültekintő, mert számos, főleg XVI. századi és XVII. század eleji bécsi udvari kamarai rendelet kimaradt az 1755-ben elszállított sorozatból, ezeket aztán a pozsonyi kamara leirataihoz osztották be. A jelen sorozat ún. „regestratae" részét talán már a „Berúgna mandata"-val egy időben vagy röviddel később, mindenesetre 1751 és 1775 közt rendezték, számozták le, és készítettek hozzá lajstromot azzal a céllal, hogy a korábbi királyi rendeletek és a kamarai archívum 1755-i szervező utasítása értelmében ezt is Pozsonyba küldik. A törekvés szemmel láthatóan az volt, hogy a folyó ügyvitelben már nélkülözhető pozsonyi kamarai iratokat lajstromozzák, így csak az 1700 előttieket vették fel a sorozatba hiánytalanul, az 1701 -1751 közti időszakról mindössze 67 iratot. A fascikulusokra és numerusokra osztott, külön lajstrommal ellátott, 1567-tól 1751-ig terjedő sorozatot 1775 tavaszán szállították fel - a kamarai adminisztráció egyéb irataival együtt - a pozsonyi kamarai archívumba, ez képezi a jelen sorozat regestratae részét; a pozsonyi kamara dekrétumainak Kassán hagyott, 1700-tól 1773-ig terjedő - csak a kassai adminisztráció megszűnte után Pozsonyba szállított - része alkotja e sorozat irregestratae elnevezésű másik felét. A sorozat tartalmi vonatkozásában felöleli a kamara, majd adminisztráció valamennyi ügykörét, működési területét. A pozsonyi magyar kamara elvben az egész korszak tartama alatt felettes hatósága volt a szepesi kamarának, illetőleg igazgatóságnak, a gyakorlatban azonban csak bizonyos korszakokban tudta irányító szerepét többé-kevésbé érvényesíteni, és a bécsi udvari kamara közvetlen irányító szerepét némileg háttérbe szorítani. 1567-től, de főleg a 70-es évek közepétől több-kevesebb módosulással 1619-ig a felső-magyarországi pénzügyi szervezet önálló kamaraként működött, a pozsonyi kamarával lényegében mellérendelt viszonyban, közvetlenül érintkezve a bécsi udvari kamarával, a legfontosabb kérdésekben ettől és a magától az uralkodótól kapva a rendeleteket. Ugyanez a tendencia éled fel - most már kifejezetten a Lipót-féle abszolutizmus kibontakozása nyomán - az 1670-es évektől, majd mutatkozik meg abban, hogy 1690-től 1703-ig a felső-magyarországi pénzügyi szervezet ismét kamarai rangot nyert. A közbeeső időszakban viszont a magyar kamara többé-kevésbé de facto is el tudta ismertetni az akkori szepesi adminisztrációval felsőbbségét, és lényeges vonatkozásokban irányította is azt, már amennyire a távolság és a feudális pénzügyigazgatás szükségképpeni anarchiája engedte. Az iratanyagra vonatkoztatva mindez azt jelenti, hogy mivel 1567-1619 és 1690-1703 közt a szepesi kamara működését irányító felsőbb rendeletek nagyobbrészt és a főbb kérdésekre vonatkozóan az uralkodótól vagy a bécsi udvari kamará-