Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

rilistól 1723 végéig - az ún. Breiner-bizottság rendelkezése értelmében - a fogalmazónak és kiadónak (concipista et expeditor) adták át. Ok a továbbiakban a királyi leiratok közül a fontosabbakat teljes szövegükben bemásolták másolati könyvekbe (ezt a tényt az irat külsejére ráírt „regestrata" vagy „regestrata, inscripta in Librum Rcgium" jegyzet és a királyi könyv fóliószáma jelzi), majd az irattáros vagy segédje, illetőleg 1689 -1723 közt a kiadó az irat külső részére ráírta annak tartalmi kivonatát (a XVII. század második feléig általában az irat címzése alá, később az irat külsejének jobb felső részére), és valamennyi leirat rövid regesztáját egy mutató rendszerű, alfabetikus könyvbe (Liber regestrationis...") tárgyi címszók szerint, magukat az iratokat pedig időrendben, havonta fascikulusokban helyezte el. A lajstromozás tényét ugyancsak „regestrata" jellel magán az iraton is jelezte, az 1720-as évektől azt is feltüntetve, hogy a segédkönyvben milyen betű vagy betűk alatt lajstromozta. A szepesi kamaránál 1567-től kezdve a XVIII. század közepéig a királyi leiratokat, az udvari kamara és a pozsonyi kamara rendeleteit egyetlen közös időrendi iratsorozatban őrizték, és közös segédlettel látták el. Az iratok e három fajtáját minden megkülönböztetés nélkül időrendben, havonként fascikulusokban helyezték el, és a fascikulusokat sorszámozták. Ezt bizonyítja többek közt a kamara irattárának és levéltárának első, 1622-ben készült leltára, amely szerint „diversa Mandata Caesarea et Regia, suarumque Serenitatum Archiducum Austriae etc. necnon Camerarum Aulicae et Hungaricae Posoniensis ab anno 1567. 7 usque ad annum 1619. per menses et annos distincta, cum suis indicibus" egyetlen sorozatban, öt szekrényben tárolták, továbbá világosan tükrözik e rendszert a sorozathoz készült segédkönyvek. A sorozat eredeti címe (a segédkönyvek alapján visszakövetkeztetve): „Berúgna mandata (vagy Benignae resolutiones) et décréta Excelsae Aulicae et Inclitae Hungaricae Camerarum", vagy a XVIII. században egyszerűbben és világosabban rámutatva a sorozat jellegére: „Resolutiones et décréta altiorum locorum". Az egységes sorozatot csak a XVIII. század derekán osztották két külön sorozatra oly módon, hogy kiválogatták belőle a pozsonyi magyar kamara átiratait, és ezekből külön állagot létesítettek. E munkálat a pozsonyi magyar kamara kebelén belül szervezett kamarai archívum létesítésével függött össze. Az 1750-es évek elején több, a szepesi kamarai igazgatósághoz szóló királyi rendelet, majd a pozsonyi kamarai archívumot létrehozó 1755. október 23-i királyi utasítás (2. art.) elrendelte, hogy az igazgatóság régebbi iratanyagát Kassáról Pozsonyba kell szállítani. A pozsonyi archívum igazgatója, Ribics Rudolf még 1755 októberében Kassára utazott, és egyéb iratok közt (különböző másolati könyvek, Liber Regiusok, a Breinerés Aichpüchl-bizottság iratai stb.) a királyi rendeleteknek és bécsi udvari kamarai leiratoknak már az előző években a korábbi egységes sorozatból kiválogatott 1567-1748 közti sorozatát is a segédkönyveivel együtt sürgősen Pozsonyba szállítandónak jelölte meg. Ezeket az iratokat 1755 decemberében a kamarai archívumba szállították fel. A jelen sorozat ekkor nyerte mai formáját: a különválasztott iratokat leszámozták, és vagy még Kassán, vagy már a pozsonyi kamarai archívumban