Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

kebelbéli bizottság közül az egyik az ún. jogi bizottság - vagy ahogy szintén nevezték: Commissio fiscalitatum - volt. A bizottság elnöki tisztét Okolicsányi József töltötte be, az üléseken a mellé beosztott tanácsosokon kívül az adminisztráció egyik titkára (Mogyoróssy Ignác) és a jegyzőkönyvvezető, „aktuárius" vettek részt. Hivatalból a bizottság tagja volt a jogügyi aligazgató is. A kamarai adminisztráció tanácsa elé kerülő minden bonyolultabb, tüzetesebb tanulmányozást és előkészítést igénylő, a kincstár jogi vonatkozásait érintő ügyet feldolgozásra előzetesen a jogi bizottságnak adtak ki. Az ilyen jellegű ügyekben az adminisztrációhoz érkezett felső leirat, átirat vagy felterjesztés hátlapjára a tanácsülésen a tanács határozatából a titkár rávezette: „Pro elaboratione dirigitur ad ordinatam commissionem juridicam (vagy: fiscalitatum)". Az iratot az aktuárius vette át, és kivonatolta azt; e kivonat lett a bizottsági előterjesztés alapja. Ezután a bizottság kijelölt titkára készítette elő a bizottsági ülést: utasította az irattárost vagy a számvevőséget az egyes ügyek tanulmányozásához szükséges iratok kiemelésére, ezeket csatolta (esetleg a számvevőségtől írásbeli véleményt kért, ha az ügy természete úgy kívánta), majd magán az ülésen az ügyet referálta. A bizottsági ülések csak 1771-72-ben váltak rendszeresekké (gyakran hetente egyszer), korábban a bizottság az ügyek számától függően, alkalomszerűen rövidebbhosszabb időközökben ült össze; megesett, hogy néhány hónap is eltelt ülés nélkül. A bizottság az előkészített mellékletek és dokumentumok alapján dolgozta ki véleményét (esetleg további vizsgálatot tartott szükségesnek, és az ügyet a következő ülésre napolta el), amelynek összefoglalását az aktuárius jegyzőkönyvbe vette. A soron következő tanácsülésen aztán a bizottság ismertette javaslatát, amely rendszerint irányadó volt a tanács határozatában. A bizottságnak tehát belső ügyviteli szerepe volt: az adott szakterületre nézve véleményt mondott, az ügyet minden szempontból megvilágítva vitte a tanács elé, ezzel mintegy megkönnyítve annak munkáját; az érdemi döntés azonban továbbra is a tanács hatásköre maradt. A jogi bizottság általában a kincstári jogokat érintő kérdésekkel foglalkozott. Megvizsgálta a kincstárra szálló birtokok jogi helyzetét, véleményt mondott az elzálogosítandó, illetve bérbe adandó kincstári jószágokkal kapcsolatban kötött szerződések mikéntjéről; megvizsgálta, hogy a királytól adományba kért birtokok eladományozhatók-e, és kifejtette a kincstár érdekeit az eljárásra vonatkozóan; a denunciált fiskális javak helyzetét kinyomozta, a kincstári ügyvédek ezzel kapcsolatos jelentéseit felülvizsgálta. Jogi szakvéleményt adott a kincstárral szemben vagy a kincstár részéről fennálló követelések, továbbá az aktív és passzív kincstári perek ügyében (a kincstári ügyvédek összefoglaló jelentéseit ilyenekre vonatkozóan felülvizsgálta), és egyáltalán: a kamara előtt megfordult bonyolultabb jogi kérdéseket általában a jogi bizottsághoz tették át. A bizottság ülésein az aktuárius vezette a jegyzőkönyvet, amelyet az adminisztráció következő tanácsülésén ismertettek, majd a kamarai adminisztráció esetenként a megfelelő csatolt iratokkal együtt a pozsonyi magyar udvari kamarához terjesztette fel azt. A jelen két kötet az egyes tanácsülési jegyzőkönyveknek folyama-