Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

adatköréből - önálló feladattá tette és meghatározta annak új módját is. A kamarai adminisztráció egész ügyvitelének 1723-i újjászervezése során az ülésjegyzőkönyvek vezetését illetően a király már csak megerősítette az 1716 óta érvényben levő gyakorlatot (1723-i instrukció 4., 20. art.). 1716. július 17. óta a korábbi, az expedíciókkal kapcsolatban készült titkári naplókkal szemben a szó szoros értelmében jegyzőkönyvek maradtak fenn. Már az 1716. július-1717. júniusi jegyzőkönyv (Protocollum decisionum consistorialium) a következő rendszer szerint készült: az ülésen részt vevő protocollista az ülés dátumának feljegyzése után azon sorrendben, ahogy az elnök ismertette az adminisztrációhoz érkezett iratokat, „perleguntur" vagy „perlegitur" bevezetéssel feljegyezte az irat, az ügy tartalmát, majd utána folytatólagosan „rescribitur", „intimatur" stb. bevezetéssel az egyes ügyekben kelt tanácsi határozatokat, tehát az elküldendő válaszirat tartalmát. Tartalmazzák a jegyzőkönyvek - folyamatos előadásban - az ülésen lezajlott egyéb mozzanatokat is. Végül az ülésen részt vettek nevei következnek, egyelőre még mindig csak kezdőbetűk formájában, a húszas évektől azonban már általában kiírva. 1725-ben az előzőkhöz képest annyi változás következik be a jegyzőkönyvek külső formájában és jellegében, hogy ettől fogva az ülésen részt vevők nevei következetesen elől, az ülés dátuma után és teljes szövegükben kiírva találhatók, valamint minden egyes tárgyalt ügy esetében az ügy érdemének rövid ismertetése után következik a conclusum szó, kitérve arra is, hogy a határozat egyöntetűen született vagy véleményeltérések voltak (előbbi esetben: „conclusum unanimiter", utóbbiban az eltérő vélemények feltüntetve); majd ezután következik a határozat, illetőleg az elküldendő levél vagy levelek rövid tartalma. A továbbiakban a jegyzőkönyvek jellege alapjában nem változik, eltekintve attól, hogy a protocollista személyétől függően hol bővebbek, hol szűkszavúbbak a bejegyzések (például az 1750-es évek elején átmenetileg igen összevontak a jegyzőkönyvek). Pusztán külső alaki változás, hogy itt-ott már a 30-as években, de következetesen csak 1755-től kéthasábosakká válnak a protocollumok: a bal hasábon (assumpta cím alatt) a beadványokat, a jobb hasábon (conclusa cím alatt) a határozatokat jegyezték fel. A jegyzőkönyvek sora az 1773. június 30-i ülés jegyzőkönyvével ér véget. 1773 júliusában ugyanis életbe lépett a Mária Terézia által a szepesi (ettől fogva „kassaiénak nevezett) adminisztráció számára kiadott 1773. május 8-i utasítás, amely az ügyosztályi (departamentalis) rendszert vezette be; ettől fogva az ülésjegyzőkönyveket is ügyosztályok szerint vezették és helyezték el. Meg kell jegyezni, hogy a sorozat első kötetének elején fy

Liber deputationum", majd a kötet közepétől, az 1655-1657. titkári napló után ,JDeputationes penes commisiones" címmel a tanács pénzkiutaló rendelkezéseinek jegyzőkönyve található az 1653 január-1655 augusztus, illetőleg 1665 június-1671 március közti időből. A különböző instrukciók rendelkezései értelmében a tanács csak írásbeli utalvány (commissio) mellett - ezt az igazgató, egy tanácsos és a fenti évkörökben a levél-