Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

VI. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1773-1813

alatt írnok, pénztáros és provizor, szőlőfelügyelő, borfelügyelő, borgondnok, kasznár, híd- és vámfelügyelő (külön pénztárossal, ellenőrrel és számtiszttel), valamint Kenézlőn, Tarcalon, Rakamazon és Tiszaladányban egy-egy ispán szolgált. Az ungvári uradalom élén a prefektus alatt provizor, pénztáros, számtartó, kasznár, írnok, Darócon, Ungváron, Remetén, Dubrínicson egy-egy ispán, valamint külön adóhivatal (erdőmester, számtartó, erdőtisztviselők, kerülők) működött. A pekléni uradalom élén számtartó állt, alája tartozott a licsérdi birtok is. A tiszaújlaki gazdaságot provizor, a bilkei birtokot számtartó vezette. 1807 tavaszán az uradalmak közül a két legnagyobb, a sárospataki és a regéci is kikerült a kamarai igazgatás alól: az uralkodó a Bodeni-tó mellett fekvő Lindau városért és tartozékaiért cserébe gr. Bretzenheim Károly Augusztnak adományozta azokat. 1793 decemberétől 1813 májusáig az adminisztráció jóformán kizárólagos feladata a kamarai uradalmak igazgatása. g) Az adminisztráció feloszlatása Az adminisztráció megszüntetését az 1813. január 7-i királyi resolutio rendelte el. Az adminisztráció igazgatása alatt álló uradalmakat (1807-től csak Ungvár, Tokaj, Peklén és Licsérd) a magyar kamara közvetlen irányítása alá vette, az ungvárit külön prefektus, a tokajit a diósgyőri prefektus, Peklént és Licsérdet a sóvári sófelügyelőség alá rendelve. A feloszlatott adminisztráció helyett mindössze egy kamarai adminisztrátort hagyott meg az uralkodó egy aktuariussal és egy kancellistával, a magyar kamarára bízva, hogy feladatait határozza meg. A magyar udvari kamara 1813-tól bizonyos felügyeleti jogkörrel ruházta fel a továbbiakban egészen 1848-ig Kassán székelő adminisztrátort (a kerületi váltócédula és hitelpénztár felügyelete, a tokaji és tolcsvai borkereskedelem irányítása, esetenként a kamara megbízása alapján a hajdúvárosok és Kassa, Eperjes, Kisszeben, Bártfa tisztújításának ellenőrzése, az üresedésben levő egyházi javadalmak átvétele, viszszaadása; kincstári építkezések felügyelete, valamint általában minden olyan ügy, amellyel az uralkodó vagy a magyar kamara megbízza). Az adminisztráció a korábbi formában 1813 májusáig állt fenn, amíg a függőben levő ügyeket elintézte (1813. május 19-én tartotta ülését).