Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

I. A SZEPESI KAMARA ELŐZMÉNYEI

I) Az igazgatóság megszüntetésének okai A felső-magyarországi jövedelmek igazgatósága ugyanis nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A hiba nem Thorda Zsigmond vagy Pesthy Ferenc személyes tulajdonságaiban rejlett, akik a jelek szerint a kor színvonalán álló pénzügyi ismeretekkel a lehetőségekhez képest jól igyekeztek ellátni teendőiket, hanem egyéb okokban. Mindenekelőtt az egyébként is gyakran csak hiányosan vagy rendszertelenül befolyó jövedelmek - amiben a helyi tisztviselők hanyagságán túl a háborús közviszonyok, a török beütések és az Erdéllyel folytatott harcok játszottak fő szerepet - általában nem fedezték a szükségleteket. A végváraknak és az országrészben állomásozó katonaságnak egyre nagyobb összegekre volt szüksége, amit legalább részben az adminisztrációnak kellett volna előteremteni. Ezért Thorda és Pesthy mind nagyobb mértékben volt kénytelen kölcsönhöz folyamodni, így az egyre növekvő adósságteher, a jövedelmek rendszertelen befolyása közepette a jövedelmek igazgatója jóformán sohasem volt pontosan tisztában pénzügyi helyzetével. Ez azonban önmagában még nem elég magyarázat, hiszen mindezen nehézségek többé-kevésbé jellemezték az egész egykorú pénzügyi igazgatást, beleértve magát az udvari kamarát is. Az igazgatóság szervezete és függő viszonya, a felső-magyarországi részekben elfoglalt helyzete már jobban megvilágítja a válság okait. Egyetlen személy és néhány kisegítője erejéhez képest túl sokrétűek és sokágúak voltak a teendők, és ha figyelembe vesszük azt, hogy minden lényeges kérdésben Pozsonyhoz kellett fordulnia - és ezt tette is, mert a felelősséget önmaga nem vállalhatta -, érthetővé válik, hogy az ügyek vitele nehézkessé, késlekedővé vált. Ezen túl: nem állt rendelkezésére megfelelő fegyveres erő, amely súlyt adhatott volna fellépésének, és a jövedelmek behajtását a hatalom erejével biztosíthatta volna. Pesthy leveleiben számtalanszor fordul elő az a panasz, hogy valamelyik hatalmaskodó főúr (Homonnay, Bebek, Sibrik, Balassa neve fordul elő legtöbbször) hol a kamara tisztviselői által összegyűjtött tizedeket foglaltatta le és rabolta el servitoraival, hol a megyei adószedőkőn és harmincadosokon erőszakoskodott. Elvben a kassai főkapitány segítségét igénybe vehette ugyan az adminisztrátor, de a vele való viszony kezdettől fogva nem alakult a legszerencsésebben, különösen azután, hogy 1564ben Schwendi Lázár vette át ezt a tisztséget. Segítség helyett erőszakosan és önkényesen beleszólt a pénzügyekbe, fenyegetőzött, egyes jövedelmeket az adminisztráció tudta nélkül, fegyveres erőszakkal, saját szakállára hajtott be. S miután Pesthy újra és újra megismétlődő panaszaira a király csak egyetértésre buzdító, általánosságokban mozgó intésekkel válaszolt, Pesthy Ferenc 1566-ban arra kérte a kamarát és az uralkodót, hogy miután képtelen megbirkózni a nehézségekkel, mentsék fel tiszte alól vagy helyezzék Pozsonyba, mert a Szepességben nincs maradása. Az uralkodó és az udvari kamara előtt egyre nyivánvalóbbá vált, hogy annak a tendenciának, amely évtizedek óta a felső-magyarországi pénzügyek elkülönülésében jutott kifejezésre, le kell vonni a konzekvenciáit. Maga a pozsonyi kamara is