Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)
VI. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1773-1813
a kassai adminisztrációnál. Azaz „az ügyvitel meggyorsítása érdekében" a kassai adminisztráció kerületében (Bezirk) fekvő só- és harmincadhivatalok is közvetlenül a magyar kamarától kapták a rendeleteket; egyenesen hozzá küldték felterjesztéseiket, jelentéseiket is; az adminisztrációnak az igazgatási kérdésekben elvileg semmi szerepe nem volt. Feladata lett viszont a kerületébe tartozó hivatalokat évente egyszer - illetőleg a kamara esetenkénti utasításainak megfelelően többször - ellenőrizni (visitatio), a hivatalnokok munkáját, pénzkezelését a legapróbb részletekbe menően felülvizsgálni és erről a kamarának részletes jelentést küldeni. Ez volt az elv; a gyakorlatban az adminisztráció számos részletkérdésben belefolyt e két igazgatási ág ügyeinek intézésébe. Már a hivatali utasítás is tartalmazott egy olyan mondatot, amely szerint a kamara, ha a szükség úgy kívánja, egyes konkrét esetekben utasíthatja az adminisztrációt egyes teendők ellátására, információk adására, problémák megoldására. A gyakorlatban azután elég sűrűn élt is ezzel. Éppen ezért a kamara már eleve minden sóügyi vagy harmincadügyi vonatkozású szabályrendeletét, körlevelét megküldte az adminisztrációnak tudomásulvétel végett. Ily módon a közvetlen igazgatási teendők egy része a valóságban mégiscsak az adminisztrációt terhelte. A kassai kerületbe a következő harmincadállomások tartoztak (filialisaikkal együtt): Óvár, Bártfa, Eperjes, Homonna, Késmárk, Lőcse, Lubló, Tokaj, Sztropkó, Palocsa, Újhely és Kassa. A sóhivatalok (részben az előbbiekkel egyesítve): Bártfa, Homonna, Késmárk, Lubló, Nagymihály, Sóvár, Smizsány, Sztropkó, Tárkány, Terebes, Tokaj, Turdosin, Hradek, Rosenberg, Szucsán és Kassa. (A többi, korábban a kassai adminisztráció alá tartozott só- és harmincadhivatalt a tiszántúli és Erdéllyel határos megyékben azonos feltételek közt a szigeti vagy máramarosi adminisztráció kerületébe osztották be. A máramarosi adminisztráció iratanyaga ebből a korszakból nem maradt meg.) Jogi és fiskális ügyek Egy másik nagy ügykörkomplexum, amelyet 1774-ben nagyrészt ugyancsak kivontak az adminisztráció hatásköréből: a jogi (juridica) és fiskális ügyek (fiscalitates, Fiskalitáten), tehát a jus regium érvényesítésének feladatköre, caducitások, kincstárra szálló javak kinyomozása, átvétele, elidegenítése, kincstári perek stb. Ez a kincstári jogügy-igazgatóságnak 1774 végén végrehajtott terjes átszervezésével függött össze. Ez év novemberében a Causarum Regalium Directoratust megnövelt, önálló hivatalszervezettel Pestre helyezték át, közvetlenül alárendelve a kincstári ügyvédek (fiscales procuratores) egész hálózatát. A XVII. század óta Kassán székelő, 1723 óta kebelbéli tanácsosi rangban szolgáló jogügyi aligazgató (Causarum Regalium Vice-Director) tisztségét ebben a formában megszüntette az uralkodó, székhelyét ugyancsak Pestre helyezte át. A reform következtében az adminisztrációknak - így a kassainak is - a fiskális természetű ügyekre bárminemű közvetlen, aktív befolyása megszűnt; ezen a téren az ügyeket az egész országra nézve közvetlenül a kamara és az átszervezett jogügy-igazgatóság irányította. így tehát