Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

VI. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1773-1813

d) A hivatali nyelv A hivatali nyelv kezdetben a latin volt, de már az 1773. augusztus 18-i resolutio elrendelte, hogy az uradalmi és általában gazdasági vonatkozású, továbbá harmincadokkal, sóüggyel kapcsolatos, pénztári és hitelügyekben mind a felsőbb hatóságokkal, mind az alsóbb tisztviselőkkel való levelezés németül történjék. A kísérlet meg is indult (a magyar kamara ez ügyekben ettől fogva németül írta leiratait), de minthogy még a kebelbéli tanácsosok közül sem tudott mindenki jól németül nem is szólva az alsóbb tisztviselőkről -, az uralkodó e rendelkezést októberben visszavonta, majd decemberben közvetítő megoldás jött létre: a tisztviselők nyelvtudásától tették függővé a hivatali nyelvet. Az említett ügyekben tehát a németül tudó alsóbb tisztviselők, illetőleg referens tanácsosok németül írták repraesentatióikat, a többiek latinul, a magyar kamara rendeletei pedig vegyesen, latin és német nyelven keltek. e) Az adminisztráció megszűnése A kamarai adminisztráció az 1773. július l-jével bevezetett alapon nem sokáig működött. A magyar udvari kamara egyébként már a század dereka óta állandóan csökkentette az adminisztráció hatáskörét, és az újjászervezés előtt, mikor véleményét kérte ki az uralkodó, kifejezetten annak feloszlatását javasolta (1773. március 17.). Főleg azt nehezményezte, hogy 1773-tól ismét az adminisztrációra bízták az egész felső-magyarországi só- és harmincadügy felügyeletét és igazgatását. Az átszervezés után azután számos probléma keletkezett: az adminisztráció tanácsán belül ellentétek, torzsalkodások ütötték fel fejüket; több súlyos kifogás merült fel a jogügyi aligazgató ellen; a magyar kamara túl költségesnek és túlméretezettnek találta az adminisztráció szervezetét, amellett az volt a véleménye, hogy a bevezetett új szisztéma lassítja az ügyintézést; úgy vélte, hogy a jogi, fiskális és uradalmi ügyek vitelére elég lenne egy rátermett adminisztrátor néhány segéderővel, a só- és harmincadügyet viszont egyenesen a magyar kamara alá kellene rendelni, és az adminisztrációt mint dicasteriumot feloszlatni. (1774. április 8-i felterjesztése.) A kamara sürgetésére, valamint néhány felszínre került fegyelmi vétség láttán végül is az uralkodó 1774. július 18-i rendeletével nyugdíjazta az adminisztráció elnökét, szolgálaton kívüli viszonyba helyezte a tanácsosokat, és elrendelte, hogy az adminisztráció hatásköre alatti kamarai hivatalnokok és a szabad királyi városok ezután közvetlenül a magyar kamarához, a kincstári ügyvédek pedig a jogügyigazgatóhoz küldjék jelentésüket és számadásukat. E rendeletet 1774. július 26-án a magyar kamara közölte az adminisztrációval, egyidejűleg Kassára küldte gróf Csáky József és Hentl János Péter tanácsosokat mint kamarai biztosokat, hogy az újabb átszervezésig az ügyvitel ne szenvedjen kárt. A leiratot az adminisztráció tanácsa 1774. augusztus 5-i - utolsó - ülésén tudomásul vette, és ezzel működése alig több mint egy év után megszűnt.