Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

V. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1723 -1773

f) Tokaji híd, kassai malmok A tokaji uradalom szervezetétől elkülönítve igazgatták a tokaji és rakamazi Tisza-híd jelentékeny vámjövedelmét. Élén már az 1710-es évektől felügyelő (inspector pontis et telonii) állt egy ellenőrrel, pénztárossal, vámszedőkkel. A kamara közvetlen kezelésében, külön felügyelő vezetése alatt működtek a kassai császár-malmok (molae Caesareae). g) Tizedbérlet A kincstárnak az 1715. évi országgyűlés által megerősített előbérleti joga értelmében az adminisztráció a korábbi időkhöz hasonlóan évente bérleti szerződést kötött bizonyos mennyiségű tizedterményre, amelyet részben bérbe adott nagybirtokosoknak, részben maga szedett be, és adta el a katonai szerveknek. h) Kegyuraság A király kegyúri joga alapján foglalkozott az adminisztráció egyházi vonatkozású kérdésekkel. A király adományozási joga alá tartozó megüresedő egyházi javadalmakat lefoglalta, és betöltésükig gondoskodott a birtokok igazgatásáról (például az 1720 - 30-as években igazgatta a nagyváradi püspökség birtokait). A kincstári uradalmakban gondoskodott a plébániák betöltéséről, a papság fizetéskiegészítéséről, javadalmazta a tanítókat, templomokat, iskolákat épített, anyagilag támogatta a szerzetesrendeket, erőteljes befolyást gyakorolt a városok vallásügyére. i) Városok A felső-magyarországi városok és hajdúvárosok (ezek köre azonos az előző fejezetben említettekkel, mindössze Szatmárnémeti gyarapította még a szabad királyi városok sorát) részben az adóügy vonatkozásában, részben a városi háztartás és pénzkezelés felügyelete, sőt közigazgatási téren is - annak ellenére, hogy a Helytartótanács illetékessége is kiterjedt a városokra - az adminisztráció hatáskörében maradtak. A tanács feladata volt a városok „úgy közigazgatási mind gazdasági helyzetét" (1723. instructio 88., 1770: 22.) évente rendszeresen - ha szükséges, kiküldött bizottság útján - megvizsgálni, a hiányokat és abúzusokat kiigazítani, a tisztújításnál felügyeletet gyakorolni és ellenőrizni a házipénztárakat (amelyek számadásait a kassai számvevőség vizsgálta felül). A városok gazdálkodásának felügyeletét ugyanis megosztották a Helytartótanács és a Kamara közt; ezen belül a városi háztartást tükröző házi számadásokat (rationes domesticae) a kamarai hatóságok ellenőrzése alá rendelték (1730. január 12. királyi rendelet). A házi pénztár és a tisztújítások ellenőrzése egyben viszonylag széles utat nyitott a szepesi adminisztráció