Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)
I. A SZEPESI KAMARA ELŐZMÉNYEI
j) Az igazgatóság működési köre Az igazgatóság legfőbb feladata volt - miként korábban Werner Györgyé is - e terület rendes és rendkívüli jövedelmeinek kezelése, a helyi tisztviselők ellenőrzése, a befolyt jövedelmekből elsősorban - a főkapitánnyal együttműködve, a katonai fizetőmesterek és élelmezőmesterek útján - a felső-magyarországi katonaság fizetése és véghelyek fenntartása. Működése során lényegében ugyanazon ügyeket intézte, ha kisebb hatáskörrel is, mint később a szepesi kamara, s minthogy ezek bővebb kifejtésére a kamara levéltárának ismertetése kapcsán kerül sor, itt elégséges vázlatszerű felsorolásuk is. A legfőbb jövedelmek: az országgyűlés által időnként megszavazott megyei hadiadó (dica, subsidium) és a királyi városok által fizetett taxa, ezen túl a harmincadok aránylag nagy összeget kitevő bevételei, valamint a királyi kezelésben lévő bányák jövedelme, amikor Máramaros és Nagybánya éppen az igazgatóság illetékessége alá tartozott, továbbá a magánkézben levő bányák urburája, a városok cenzusa, a királyi várbirtokok jövedelme, az arany és ezüst beváltása stb. Igen fontos, a végvárak katonaságának eltartását célzó jövedelem volt az egyházi tized, amelyet elsősorban az egri egyházmegyében a püspöktől és a káptalantól bérelt az igazgatóság. E jövedelmek szabályszerű behajtásának ellenőrzésén, túlnyomórészt hadicélokra való fordításán és az erről való elszámoláson túl az adminisztrátor vállára nehezedett egy sor fontos jogi, pénzügyi, közgazdasági és közigazgatási kérdés, amelyekben véleményt kellett mondania és amelyeket a pozsonyi kamarával egyetértésben meg kellett oldania. Ilyenek voltak például a kincstárra szállt birtokok átvétele, tisztviselőinek elszámoltatása, kincstári birtokok elzálogosítása vagy zálogból kiváltása, véleményadás jószágok eladományozásánál; a hamis pénzverés és tiltott pénz behozatala elleni harc, a Lengyelországgal való kereskedelem ellenőrzése, a felső-magyarországi postaügy irányítása, és mindezeken túl az e területen az ügyek közt legközpontibb szerepet játszó feladatkör: a felső-magyarországi katonaság és a királyi kézen levő végvárak fizetésének és fenntartásának biztosítása, amit a felső-magyarországi főkapitánnyal való állandó együttműködés alapján kellett megoldania. k) Az igazgatóság és a pozsonyi kamara Hogyan alakult az igazgatóság viszonya az alsóbb tisztviselőkhöz, másrészt a pozsonyi kamarához? Az adószedőket (dicator), a harmincadosokat (tricesimator), a tizedszedőket (decimator), az uradalmi tisztviselőket (provisor stb.), az urburák beszedőit, a sóhivatalnokokat Thorda, illetőleg Pesthy választották ki - kinevezésüket a királytól, utasításukat a pozsonyi kamarától kapták -, számadásukat a mellékletekkel együtt szintén Thordáék nézték át, de végső jóváhagyás végett a pozsonyi kamarához kellett felküldeniük. Az országrész összes jövedelmeiről és kiadásairól az adminisztrátor évi számadást tartozott készíteni és azt év végén a pozsonyi kamarához felküldeni. (1554 előtt a kamara számadásaiban szerepelnek a felsőmagyarországi megyék, városok adójának, harmincadainak jövedelmei, még 1555-