Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

V. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1723 -1773

óta vezetett „Liber regiusokat" is a számvevőség őrizte. A számvevőség külön levéltára mennyiségben és fontosságban vetekedett az irattárral, sőt gazdasági szempontból lényegesen fontosabb volt annál. , A számvevőség szerepe az 1740-es évektől jelentősen csökkent azáltal, hogy a központi pénztár, továbbá az egész bányaszervezet, több uradalom, jónéhány harmincad, az egész sóügy számadásait immár egyenesen a pozsonyi számvevőségnek kellett felküldeni. Egyéb funkcióit azonban továbbra is a korábbi alapon gyakorolta. 3. TERÜLETI HATÁSKÖR Az 1723-i szervező utasítás a területi hatáskörről úgy rendelkezett (16. art.), hogy az adminisztráció ,jurisdictio"-ja mindaddig, amíg az uralkodó másként nem rendelkezik, ugyanazon megyékre terjedjen ki, mint korábban. A tényleges helyzetben mindössze annyi változás következett be, hogy Kis-Hont és Nógrád megye bizonyos keleti vidékei (Szécsény, Fülek környéke), amelyek korábban időnként a szepesi hatóság hatáskörében voltak, végképp kikerültek abból, így tehát tizenhárom vármegye, illetőleg az azokban levő kincstári jövedelmek, ügykörök tartoztak teljes egészében az adminisztráció alá (Szepes, Gömör, Borsod, Sáros, Abaúj, Torna, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Szabolcs, Szatmár és Bihar), valamint az e területen fekvő szabad királyi városok, bányavárosok és a hajdúkerület oppidiumai. A korábbi másfél évszázadra jellemző sűrű területi ingadozások megszűntek, mert megszűntek azok a külső okok, amelyek annak idején kiváltották azokat. Egyetlen probléma maradt: a XVI. század második felétől általában Erdélyhez kapcsolt magyarországi Részek, a Partium hovatartozása, miután Erdély is a Habsburgok alá került. A XVIII. század első három évtizedében ebben a vonatkozásban sem történt változás: a Partium az erdélyi Gubernium kormányzása alatt maradt. A kérdést az 1732. december 31-i királyi resolutio rendezte véglegesen. Krasznát, KözépSzolnokot, Kővár vidékét Erdélynél hagyta, Zarándot megosztotta Erdély és Magyarország közt, Aradot és Máram árost viszont a királyi területhez csatolta. (Bihar a török alóli felszabadulás után azonnal királyi igazgatás alá került) Máramaros megyét a szepesi adminisztráció a sóbányászat és sókereskedelem nélkül vette át, mert az ekkor még közvetlenül a bécsi udvari kamara igazgatása alatt állt (a sóügy 1743-ban került vissza az adminiszráció felügyelete alá). A helyzet akkor változott ismét, amikor az 1754. június 14-i királyi rendelet a magyar kamara javaslatára felállította a máramarosi (particularis) adminisztrációt, és alája rendelte Máramaros, Ugocsa, Szatmár és Bihar megye sóhivatalait, valamint Bocskó, Huszt, Nagyvárad és Sólyomkő uradalmait. A szepesi kamarai adminisztráció felügyelete ezzel nem teljesen szűnt meg e területen (a máramarosi adminisztrátor levelezési viszonyban maradt Kassával), de az igazgatás teendői közvetlenül az új adminisztrációra, és ezen keresztül a magyar kamarára hárultak. Egyébként Felső-Magyarország a fenti keretek közt elvileg az egész korszakban a szepesi kamarai adminisztráció hatáskö-