Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IV. A SZEPESI ADMINISZTRÁCIÓ (KAMARA) TÖRTÉNETE 1672-1723

A nagy- és felsőbányái arany-ezüstbányászat és pénzverés A másik jelentós bányavidék: Nagy- és Felsőbánya az 1660-as évektől visszaszállt az uralkodóra, de a kincstári bányászat megszervezése itt is a Breiner-bizottság működésének köszönhető. Az addig főként a város kezelésében levő bányák jó részét az 1689. október 25-i szerződés értelmében a város átengedte a kincstárnak, ennek fejében teljes adómentességet nyert. Korábban egy felügyelő vezette a kincstár kezén levő aránylag kisterjedelmű bányákat és pénzverőházat, amelynek évi jövedelme a 60-80-as években az 5-6000 forintot alig haladta meg, az 1689-ben átvett bányarészekkel együtt viszont a jövőbeli várható évi jövedelmet a Breiner-bizottság évi 100000 forintra becsülte. Ez ugyan túlzásnak bizonyult, de az 1710-es évekre már mindenesetre évi 60-70000 forintot hoztak a bányák. Az itteni bányászat szoros összefüggésben állt a pénzverőházzal, sőt a fontosabb szerepet az utóbbi játszotta. A tisztviselőhálózat élén Nagybányán is felügyelő (inspector) állt, aki a bányák, a választómű és a pénzverés közvetlen irányítását tartotta kézben. Mellette a 90-es évektől számvevő-ellenőr (conservator et contrascriba, 1711 után rationista) végezte a helyi ellenőrzést, alattuk bányamester, pénzverőmester (monetae magister), vésnök (sculptor) választómester (separatorius), pénzverők, lakatosok stb. dolgoztak a pénzverőházban és a választóműben, és e szervezet irányította magát a bányászatot is. A pénzverőüzem kapacitását mutatja, hogy az 1710-es években 40-50 márka aranyat és 900-1200 márka ezüstöt választott ki és vert pénzzé. A szepesi kamara irányító szerepe ugyanolyan volt, mint a szomolnoki rézvállalat felett. A nagybányai pénzverőház látta el a vidék nemesércbeváltását. A kassai pénzverő Az 1690-es években feltámasztották a kassai pénzverőházat is, amely rövid ideig, mintegy évtizedig működött (csak krajcárokat és pfennigeket vert). Egy felügyelő (Münzinspectór, inspector domus monetariae) vezette, alatta, a szepesi kamara felsőbb irányítása alatt, pénverők, lakatosok és kovácsok dolgoztak. A sóvári sóbányászat A XVII. században hosszú ideig Eperjes város kezén levő sóvári sóbányákat az adminisztráció 1673-ban konfiskálta és újra kamarai kezelésbe vette. A bányát, a sófőző üzemet, valamint a vele összakapcsolt sóvári uradalmat és erdőgazdaságot e korban egy praefectus vezette (mellette ellenőr, erdőmester és sómérő mester alkotta a felsőbb személyzetet). 1692-ben a szomolnoki bányafelügyelőség felügyeleti jogát kiterjesztették a sóvári sóbányákra is, amelyek egyébként az országrész sószükségletének továbbra is csak jelentéktelen hányadát tudták kielégíteni.