Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

XVII. századi iratok száma még tekintélyesebb. A perekhez becsatolt urbáriumok, conscriptiok, ingatlan és ingó vagyonról készült összeírások, költségjegyzékek, tanúvallomások igen sok adatot őriztek meg például az egykorú vagyonés birtokviszonyokról, a jobbágyság helyzetéről, anyagi erejéről és terheiről, a háborúk miatt bekövetkezett pusztulásról, faluk, részbirtokok ujjátelepítéséről, a lakosság rétegződéséről, névanyagáról. Mind a vagyonjogi, mind a hatalmaskodási perek egyébként is számos adatot nyújtanak az egykorú életviszonyokra és helyi szokásokra. A perek érzékeltetik azt a tusakodást, amely a kiváltságos osztályon belül a birtokért szakadatlanul folyt, sok becses adatot szolgáltatnak a nemesség és a jobbágyság között folyó osztályharcra, a nemesség és a városi polgárság ellentéteire is. A török idők után a visszatérő földesúri hatalmat el nem ismerő, volt végvári privilégiumok alapján szabadságra törekvő helységek bírói úton való alávetéséért indult perek is e harc érdekes dokumentumai. Rendkívül hasznos forrásanyagot szolgáltatnak a táblai perek a feudális jog tanulmányozásához. E tekintetben nemcsak az egykorú magánjogra és perjogra irányuló kutatáshoz nélkülözhetetlenek, a jogi felépítmény visszahatását is jól érzékeltetik. A perekből feltáruló jogi bizonytalanság, a hosszú, sokszor évszázados birtoklás után elperelt birtokok nagy száma az egyik indoka a hitel hiányának, a befektetés, meliorálás iránti kedv alacsony fokának, a magyar gazdaság elmaradottságának. Végül külön értékelést kíván, hogy a különféle birtokperek, azoknak a múltba visszanyúló mellékletei elsőrendű adatokat szolgáltatnak egyes helyek, vidékek vagy jelentős szerepet játszott családok (Zrínyi, Thököly, Rákóczi) történetére, ezek vagyonának, hatalmának kialakulására és a vagyon további sorsára, a birtokkobzások útján kincstári kézbe került uradalmak szétosztogatására. Az iratok az egész állagon végigfutó folyószámok szerint vannak rendezve. A számozás kezdetben a felperesek betűrendjét követi, amellett nagy általánosságban az időrendhez is alkalmazkodik. Később csak az időrendhez való igen laza alkalmazkodás marad meg, egyébként a perek egymásutánja az állagon belül teljesen esetleges. Az állag a II. József-kori levéltárrendezés alkalmával a „4" kútfőjelet kapta, e számot a folyószám előtt minden peren feltüntették. Innen az iratokat négyes pereknek is szokták nevezni. A kutatáshoz — a kutatás irányának megfelelően — a 737—740. raksz, személyes helynévmutatók vagy a 741. raksz, pertárgymutató használható. A névmutatók négy kötetre tagolódnak: az I. számmal jelölt két kötet kb. az 1—5000. folyószámokhoz, a II. számmal jelölt két kötet az állag további részéhez, tehát kb. az 5000. folyószámtól a sorozat végéig, a 7501 folyószámig szolgál személy- és helynévmutatóul. A mutatók egy-egy betű névanyagát gyakran több lapon elszórva adják folytatólagosan. Ilyenkor a folyamatosság biztosítása céljából minden alfabetikus rész végén utalás van arra az oldalra (vide pagina...), ahol a betű névanyaga folytatódik. A pertárgy- helyesebben perfajta-mutató az egész állaghoz (és az O 21 állaghoz) készült, de nem tartalmazza az összes táblai és appellált pert. Mindegyik mutatóban megtalálható az irat folyószáma, ezen kívül azonban az egyik mutató csak a neveket tárgy nélkül, a másik mutató csak a perfajtákat név nélkül adja.