Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak
A tanácsülések ilyen sokféle tárggyal nem foglalkoztak, csak ítélkeztek. Jegyzőkönyveik tartalma a plenáris ülések jegyzőkönyveinek fenti változatosságához nem hasonlítható: a szokásos jegyzőkönyvfejen kívül csak a perek tárgyalására, helyesebben az ítélethozatalra vonatkozó feljegyzéseket tartalmazzák. Az ítélethozatal megörökítése mind a teljes ülések, mind a tanácsülések jegyzőkönyveiben általában azonos módon történt. A vonatkozó bejegyzések kedvező esetben többnyire megadják a referens nevét, a felek nevét, bűnperben a vádat képviselő törvényhatóság s a vádlott nevét, a pertárgy vagy perfajta rövid meghatározását s az ítélet szövegét. A különböző korú és jellegű (vázlat, fogalmazvány) jegyzőkönyv-szövegek között azonban a pertárgy meghatározásának részletessége tekintetében nagy különbségek vannak, egyes esetekben a tárgymeghatározás hiányzik is. Ugyanígy nem egységes a gyakorlat az ítéletek szövegének rögzítése terén sem. Eleintén a jegyzőkönyvekbe az úgynevezett közbenszóló ítéletek (a per egy-egy részletkérdését illető bírói határozatok) is mindig be vannak vezetve. Később az ilyen ítéletek bejegyzése egyre ritkul s csak a végítéletek (a per kir. táblai szakaszát lezáró ítéletek) bejegyzése történik rendszeresen. Sőt olyan jegyzőkönyv kötetek is vannak, ahol még a végítéleteket sem terjes szövegükben, csupán címszószerű rövidített formában, illetőleg képletesen: egy-két önmagukban nem is közérthető kezdőszóval, vagy egyáltalán be sem jegyezték a jegyzőkönyvbe, csupán a felek neve s az utána írt „Deliberatum est" szavak utalnak arra, hogy az ülésen a nevezettek ügyében ítélethozatal történt. A jegyzőkönyvek között szerkezet, beosztás s egyebek tekintetében további lényeges különbségek is vannak. Egy-egy kötet eleintén több év anyagát, majd rendesen két-két, utóbb egy év anyagát foglalja magában s 1809-től kezdve többnyire már évente legalább két kötet készült. Egyes köteteket az egész éven át végig, másokat törvényszakonkint vagy tanácsok szerint külön lapszámoztak, sok kötetet lapszámozatlanul vezettek. Egyes kötetekben az ülések évente, másokban törvényszakonkint vannak folyószámozva, sokban nincs az üléseknek számozása. A törvényszakok többnyire világosan fel vannak tüntetve, különváltan egymástól, más kötetekben nincsenek kiemelve, sőt meg sincsenek nevezve s a törvényszakot csak a dátum mutatja. A tárgyalt ügyek bejegyzései néhol ülésenkint folyószámozva vannak, egyebekhez ilyen tételszámok nincsenek. E fenti rendszertelenségeket áthidalja a jegyzőkönyvek mikrofilmezése során készült lapszámozás. A kutatáshoz rendelkezésre álló mutatók sorozata hiányos. Az 1743—1785. évekhez semmiféle mutató nincs. Ez évkor előtt és után a terjes ülési jegyzőkönyveket tartalmazó minden kötethez van mutató. A tanácsülés! jegyzőkönyveket tartalmazó kötethez az 1812—1840. évekből egyáltalán nincs s 1841—1842-ből is csak a polgári tanácsokhoz van index. Mutató tehát minden jegyzőkönyvhöz csak az 1809—1811. és 1843—1849. évekből készült. Mindezek főleg névmutatók, tárgyi címszavakat alig adnak. A bejegyzések egészen rövidek, a pereknél például rendszerint csak a felek nevét s a jegyzőkönyv vonatkozó szöveghelyét jelölik meg, még a perfajta egyszavas definícióját is ritkán adják. A szöveghely meghatározásánál a mutatók — a jegyzőkönyvek szerkezetéről fentebb elmondottaknak
