Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

ben azonban mindig található utalás a per seriesbeli sorszámára és így a jegyzőkönyveknek a hétszemélyes tábla sorjegyzékeivel, serieseivel (O 46 állag) való egybevetése nyújthat segítséget a rendelkezések megértéséhez. A jegyzó'könyvi bejegyzések késó'bb megint részletesebbé válnak, s a korszak végén 1845-től kezdve ismét a korszak elején volt, fentebb ismertetett részletességet érik el. Ezóta a jegyzőkönyvekben a seriesre nincs utalás, 1845-től kezdve series nem is maradt fenn. Az ülésjegyzőkönyvek tehát részben közvetlenül, részben a seriesek segítségével több-kevesebb adattal ismertetik a hétszemélyes táblai ítéletre került pereket. Ennek jelentőségét fokozza, hogy a kúriai levéltár peres állagai nem tartalmazzák mindazokat a pereket, melyekben a kir. kúria idők folyamán ítélkezett. Különösen fontosak a jegyzőkönyvek a bűnperek szempontjából, melyek állagának több mint egyharmadát a múlt században kiselejtezték. (Extractus processuum criminalium O 28.) Felesleges hangsúlyozni, hogy mind maguk az ügyek, mind a bíróságok — elsősorban a hétszemélyes tábla — gyakorlata: az ítéletek súlyossága, a kiszabott halálbüntetések száma és formájának változásai (egyes büntetések, mint például a kerékbetörés megritkulása, illetőleg a kúriai ítéletekből való eltűnése) s a gyakorlat következetlenségei, társadalmi osztályok szerinti egyenlőtlenségei a korszak története szempontjából mily sokféle módon felhasználható értékes forrásadatok. Az ülésjegyzőkönyvek tanúsága szerint bizonyos törekvés volt arra, hogy egy-egy ülés egy-egy perkategóriába tartozó, tehát lehetőleg homogén ügyekkel foglalkozzék, de ez nem vált rendszeressé, a polgári és büntető perekben ítélkező ülések is vegyesen találhatók a jegyzőkönyvekben, itt nem következett be az a szakosodás (külön büntető tanácsok alakulása), ami a kir. táblán tapasztalható, a hétszemélyes tábla — a váltóosztály önállóságát nem számítva — mindig teljes ülésben ítélkezett. Az ülésjegyzőkönyvekhez 1844-ig sem mutató, sem más segédlet nincs. 1845-től kezdve a kötetekben minden törvényszak (ülésszak) végén számmutató található, mely az illető törvényszak (ülésszak) alatt tárgyalt ügyeket az egykorú kategóriák (mint polgári, váltó, váló, tiszti fenyítő, büntető perek) szerint összesítve, s egy-egy tárgycsoporton belül az ügyek protocollumbeli tételszáma és a protocollum lapszáma szerinti sorrendben adja. E számokon kívül a számmutató bejegyzései pereknél csak a felek nevét (bűnpernél a perben alsófokon eljárt törvényhatóság s a vádlott nevét), egyéb ügyeknél a tárgy egészen rövid megjelölését tartalmazzák. A budapesti hadműveletek alatt 1945-ben egyes kötetek megrongálódtak, ezért az egész kötetsorozat mikrofilmre van felvéve, jelzetük az Országos Levéltár Filmtárában : 11 327—11 339. számú doboz. Szöveghely meghatározásához, az állagon belül, általában év és lapszám, többször újra kezdődő lapszámozású köteteknél ezenkívül a törvényszak vagy napi dátum is közlendő.