Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
MÁSODIK RÉSZ Abszolutizmus kori bírósági levéltárak
tört élre az új szervezetben. A Nagyszebenből érkezett ügyeket e legfőbb törvényszék németül iktatta és németül tárgyalta. Az alkotmányellenesen felállított erdélyi királyi legfőbb törvényszék még a kiegyezés évében is működött és csak a magyar országgyűlés 1867. szept. 26-án királyi jóváhagyást nyert határozatának foganatosítására kiadott október 1-jei és december 28-i igazságügyminiszteri rendeletek alapján oszlott fel. A bírósági szervezet végleges rendezéséig a magyar országgyűlés nem kívánt a visszacsatolt Erdély jogszolgáltatási rendszerének különállásán változtatni, ezt úgy egyeztette össze a kiegyezés következtében előállott új közjogi helyzettel, hogy a provizórium idején törvényellenesen felállított erdélyi királyi legfőbb törvényszéket 1868. január l-jétől Pestre áthelyezve, mint a hétszemélyes tábla erdélyi osztályát formálisan a hétszemélyes táblához csatolta és az országbírónak rendelte alá. Ez az erdélyi osztály lényegében az erdélyi királyi legfőbb törvényszéknek volt szerves folytatása, és csak az unió elvi kidomborítását célozta, hogy a hétszemélyes tábla részeként kapott szervezeti formát. Gyakorlatilag azonban továbbra is megmaradt önálló külön rendszerében, oly módon, hogy addigi vezetője mint a hétszemélyes táblának az erdélyi osztály vezetésére kirendelt alelnöke, az erdélyi osztály működésével kapcsolatos elnökségi teendőket ezentúl is ellátta. Az erdélyi osztály alelnöki hivatala tehát elvileg magának az országbírói hivatalnak kiegészítő részét alkotta, ténylegesen azonban vele nagyrészt párhuzamos működést fejtett ki és ennek során magával az országbíróval, mint felettes hatóságával még levelezésben is állott. Az erdélyi osztály saját alelnökének közvetlen vezetése alatt különálló bírói és egyéb személyzettel folytatta működését, iratkezelése is önálló, független volt. Visszatérve az 1867. évi kiegyezés következtében Magyarországon létrejött közjogi helyzetre — a provizórium kora áttekintésének befejezéseként — még röviden ismertetjük a magyar bírósági szervezetben ekkor létrejött változtatásokat. Sürgősebbnek tűnő feladatok miatt a magyar törvényhozás az újabb idők igényeinek megfelelő bírósági rendszer kiépítésével csak 1869-ben kezdett gyakorlatilag foglalkozni és az átszervezés folyamata is csak 1871-ben ért véget. A felsőbb bíróságok újjászervezését az 1868:LIV. tc. írta elő. A királyi kúria átalakulása e törvénycikk rendelkezéseinek végrehajtásaként az 1869. évben történt meg. E régi szervezetű kúria május 31-én tartotta teljes ülését a hétszemélyes tábla, a királyi tábla és a váltófeltörvényszék tagjainak együttes jelenlétében. Június l-jén az e kúriában egybefoglalt bírói hatóságok már új alakjukban különkülön folytatták működésüket. A királyi kúria elnevezést az új rendszerben a hétszemélyes tábla helyébe lépő legfőbb bírói fórum kapta. Ekkor történt meg az erdélyi ügyek tényleges bevonása is a magyar bírói hatáskörbe. A hétszemélyes tábla erdélyi osztályának működése 1869. május 31-én megszűnt: fellebbezés harmadfokon a továbbiakban már a marosvásárhelyi és a budapesti ítélőtábláktól egységesen a hétszemélyes tábla örökébe lépett királyi kúriához történt. A királyi tábla helyett a pesti királyi ítélőtábla létesült mint általános fellebbviteli bíróság Magyarország egész területére szóló illetékességgel. Erdély területe
