Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

MÁSODIK RÉSZ Abszolutizmus kori bírósági levéltárak

BACH-KORI BÍRÓSÁGI LEVÉLTÁR (1849—1861) TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Az az osztrák igazságügyi szervezet, melynek alapját 1749-ben az Oberste Justizstelle felállításával vetették meg, már egy évszázad óta működött Ausztria területén. A szabadságmozgalmak hatására 1848 márciusában e szervezetben változás történt. Megszűnt az Oberste Justizstelle működése, ennek igazgatási feladatkörét a létrehozott feleló's Justizministerium kapta meg, a legfó'bb bírói hatáskört pedig az ugyancsak ekkor létesített Oberster Gerichts- und Cassationshof, a legfó'bb ítélő- és semmítoszék vette át. A Justizministerium hatáskörét az 1852. április 12-én k~

u császári elhatározás szabályozta részletesen. E szerint feladata volt az igazságügyi szervezet legfőbb igazgatása a császárság egész területén, a határőrvidéket és a hadbírósági szervezetet kivéve. Működése főleg a következő feladatokra terjedt ki. Főfelügyeletet gyakorolt az összes bíróságok és ügyészségek, valamint azok tisztviselői felett, továbbá az úrbéri törvényszékek felett a belügyminisztériummal, a kereskedelmi és bányatörvényszék felett az illetékes szakminisztériumokkal egyetértésben. Felülvizsgálhatta az összes igazságügyi hatóságok működését, tőlük jelentéseket kérhetett, gondoskodnia kellett elhelyezésükről és egyéb anyagi szükségleteikről. Kinevezte az ügyvédeket és közjegyzőket és felettük fegyelmi jogkört gyakorolt. Előterjesztést tett azokban az igazságszolgáltatást érintő ügyekben, amelyekben az elhatározás a császárnak volt fenntartva, ilyenek voltak elsősorban kinevezések és kegyelmezések. A börtönügy, árvavédelem és a bírói letétek tárgyában az illetékes belügyi vagy pénzügyi tárcával együttesen gyakorolta a szervezési és felügyeleti hatáskört. A fentiekben a Justizministerium főbb tevékenységét soroltuk fel. E működését 3 szekcióra osztva fejtette ki. Ezek: az igazgatási, mely szekció egyúttal a Reichsgesetzblatt-ot, a birodalmi törvények és főbb rendeletek gyűjteményét is szerkesztette, továbbá a törvényelőkészítő szekció és a szervezési szekció. Az Oberster Gerichts- und Cassationshof — mint új létesítmény — az Oberste Justizstelle működésének megszűnése után átvette ennek legfőbb bírói hatáskörét. E fórum megszervezése 1848 után azonnal megindult, végleges szervezetét azonban csak az 1850. augusztus 7-i keltű császári pátens rendelkezései alapján nyerte el. E rendelkezések szabták meg mint legmagasabb fokon ítélő bíróságnak, meghatározott esetekben csak semmítőszéknek a hatáskörét, továbbá kijelölték a hatásköri bíráskodás s a bírósági alkalmazottak feletti fegyelmi eljárás körüli szerepét is.